Belső-Somogy

→ Somogy déli, az országhatárhoz közelebb eső felének neve. Nagy múltú tájnév, állami és egyházi igazgatásban is alkalmazták. A honfoglalástól sűrűn megült dombos vidéken a középkor folyamán virágzó mezővárosi fejlődés bontakozott ki, amelyet a török kori harcok súlyosan megzavartak. Parasztpolgársága a reformációhoz csatlakozott. Jelentékeny számban voltak a 18. sz. elejéig unitárius közösségei, amelyek később jórészt kálvinistákká lettek. A túlélő lakosság mellé az elpusztultak és elmenekültek pótlására a 18. sz. folyamán az ország békésebb fejlődésű területeiről is érkeztek települők, de jöttek németek is. A középkori kontinuitású lakosság „őző” nyelvjárást használt. A Dráva mentén néhány községben horvát lakosság, beljebb ritka szórványban németség telepedett meg. Fejlődését a 19. sz. derekától a majorkodó nagybirtok és a polgárosuló paraszti gazdálkodás versenye határozta meg. A 20. sz.-ban a birtokos parasztság (kisgazdák) politikai mozgalmainak egyik központi, kiindulási bázisa volt. Paraszti kultúrája sok archaizmust őrzött meg a 19. sz. végéig, de egészében véve korán polgárosult, amint azt a 19. sz. közepén már jelentkező egykézése mutatja. A 18. sz. végétől a protestáns lakosság kulturális központjává iskolája révén Csurgó vált. Sajátos vidéke a Rinya mente.

Belső-Somogy: Erdőcsokonya (utcarészlet)