Berze Nagy János (Bessenyőtelek, 1879–Pécs, 1946)

folklorista, tanár, tanfelügyelő. 1905-ben avatták bölcsészdoktorrá. 1905–1939 között a tanügyigazgatásban különböző beosztásokban és állomáshelyeken működött. Falusi tanítók segítségével értékes néprajzi anyagot gyűjtött. Tanulmányaiban a monda és a mese, a mese és a néphit viszonyaival, a népköltészetnek a műköltészetre gyakorolt hatásával foglalkozik, de írt tanulmányokat a hiedelmekről, temetkezési szokásokról is. Fő műve a magyar mesekatalógus: az általa számba vett 530 mese a magyar népmesék első nagyobb, korszerű rendszerezése, amelynek megjelenését nem érhette meg. Kéziratban maradt sajátos felfogású mitológiai munkája is. – F. m. Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnokmegyéből (Bp., 1907); Mese (A magyarság néprajza, III., Bp., 1935); Baranyai magyar néphagyományok (I–III., Pécs, 1940); Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Égigérő fa (Magy. mitológiai tanulmányok, Pécs, 1958). – Irod. Banó István: B. N. J. (1879–1946) (Ethn., 1948).

Berze Nagy János