Bertók János (Piliny, Nógrád m. 19. sz.) | TARTALOM | Berze Nagy János (Bessenyőtelek, 1879Pécs, 1946) |
a Szigetköz és Csallóköz → körverbunk tánctípusának leggyakoribb elnevezése, de mint → szóló verbunkot is táncolják. A Halásziból származó változat alapján a körverbunk korai, régi stílusrétegben gyökerező vonásairól alkothatunk képet. A lassú és gyors dallam háromszori ismétlése a lassú és gyors tételt is három nagyobb koreográfiai egységre tagolja. Viszonylag egységes a vállfogással járt lassú rész, amelyben a változó irányú körbehaladást kezdő motívum indítja, majd zárlatok tagolják. Az összefogódzás nélküli, rögtönzött gyors olyan ugrós karakterű „cifrája” a verbunknak, amit a három lépésből, lengetőkből és bokázókból álló variációs sorok alkotnak és zárlatok határolnak. Irod. Martin GyörgyPesovár Ernő: A Structural Analysis of the Hungarian Folk Dance (Acta Ethn., 1961); Pesovár Ernő: Három körverbunk (Táncműv. Ért., 1970, 1. sz.); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (IIV., Bp., 1970).