Szolnoky Lajos (Debrecen, 1923) etnográfus | TARTALOM | szómágia |
az új magyar táncstílus rögtönzött, tánckezdő, a párostáncot bevezető férfitánca, mely a D-Dunántúlt és a Mezőség nyugati részét kivéve az egész magyar nyelvterületen elterjedt s hatását őrzi a szlovák, morva és az erdélyi román táncfolklór is. Elnevezései a területi változatokra (→ székely verbunk, nyíri verbunk), a funkcióra (csűrdöngölő), a jellemző mozgásokra (→ csapásolás, → sarkantyús tánc), történetére (huszár verbunk, kóbor huszároké), a reformkori műtánc hatására (→ magyar szóló), a táncot kísérő hangszeres zenére (→ magyar verbunk, → vasvári verbunk, selyem csárdás) vagy a népies műzenére („Ritka búza”…) utalnak. A Szigetközben és Csallóközben tovább élt a verbunk névadásában is a 17. sz.-i történeti gyakorlat s az egyes kísérő dallamok (s a hozzájuk kötődő tánc is) egy-egy kiemelkedő táncos vagy zenész nevét őrzik (→ Bertóké verbunk. Bársony verbunk. Madarász Ignác verbunkja). Az Ipoly-, Garam- és Zsitva-vidéki szóló verbunk elnevezése → sallai verbunk. A népi szóhasználat is tükrözi az új stílusú férfitánc, és páros (→ verbunk és → csárdás) egységét (ÉK-Mo.-on a → csárdás egyedül elnevezése, Ny-Dunántúlon pedig a csárdás párelengedős részét nevezik verbunknak). A szóló verbunk egységes stílusjegyeit a területi változatoknak a régebbi táncréteghez kötődő szálai és a motívumkincs arányai differenciálják. A nyugai dialektus szóló verbunkjának mai, szegényesebb motívumkincse a paraszti táncélet átalakulásának, a korábban megindult polgárosodásnak a következménye. E folyamat egyik jellemző vonása, hogy a férfitáncok fokoztosan háttérbe szorulnak, kirekesztődnek a táncrendből s ennek következménye a mozgáskultúra elszegedényedése. Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Buday, G.: Dances of Hungary (New York, 1950); Lugossy Emma: 39 verbunktánc (Bp., 1954); Kaposi EditMaácz László: Magyar népi táncok és táncos megszokások (Bp., 1958); Wolfram, R.: Volksmusik Südosteuropas (München, 1966); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (IIII., Bp., 1970).