csapásolás, csapás

1. a → szóló verbunk egyik elnevezése a Felső-Tisza vidékén a tánc gerincét alkotó tapsos, comb- és csizmaverő motívumok alapján. A csapásolás motívumkincse lényegében megegyezik a csárdás motívumaival, szerkezetileg azonban sűrítettebb, megformáltabb, amint a csárdás párelengedős figurázása közben is előforduló férfitáncban. – 2. Férfitáncaink egyik domináns motívuma, amely az ugrós-legényes (→ ugrós, → legényes) típuscsalád táncaiban, a szóló verbunkban, → körverbunkban, valamint páros táncaink figurázó részében egyaránt jelentős szerepet játszik. Míg a régi stílusú férfi- és páros táncokban mint -os ritmusú, taps, comb- és csizmaverő motívumokként jelenik meg a csapásolás, addig a verbunkban és csárdásban a -es lüktetésű forma is gyakori. Ez utóbbi elsősorban a Ny-i dialektusra érvényes, ahol a körverbunkokban gyakrabban, a szóló verbunkokban ritkábban fordul elő, mégpedig combcsapás nélkül. A K-mo.-i verbunkot és csárdást viszont a csapásolás intenzív és komplex formái, a -os és -es ritmusok váltakozása jellemzi, s ezzel a régi táncstílushoz, különösen a legényeshez és cigánytánchoz közelít. – Irod. Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–IV., Bp., 1970); Pesovár Ernő: A magyar tánctörténet évszázadai (Bp., 1972).

Csapásolás táncírása

Tiszapolgári csapásolás (Szabolcs-Szatmár m.)