ágvágó, vesszővágó

vesszőszedésre és ágvágásra használt késformájú vágóeszköz. A vaskortól (kelták) feltárt folytonos régészeti leletek, valamint széles körű eurázsiai összehasonlítás alapján feltehető, hogy a mo.-i recens ágvágók korábban az irtásgazdálkodásban bozótvágó-gallyazó eszközök voltak. A természeti környezet és a gazdálkodási rend megváltozásával, az erdőterület összeszűkülésével azonban elvesztették előző funkciójukat, megváltozott használatuk köre, és módosult alakjuk is. Hazánkban elsősorban az Alföldön, a Tisza és a Duna nagy kiterjedésű ártéri erdőségeiben és a füzesek közelében találhatók vesszőszedésre használt ágvágók. Ezeken a vidékeken a fűzfavessző-fonadék alkalmazása széles körű, a vesszőszedés különösen a vesszőkötésre specializálódott családoknál munkaigényes feladat. Az ágvágók formai és méretbeli változatossága nagy. A kisebb méretű (18–30 cm) görbe kések vékonyabb, finomabb vesszők vágására szolgálnak. Fanyélbe erősített széles pengéjük van, amely egyenes vagy ívben, ill. kissé előrehajlik. Van egészen gömbölyű ívű, sarlószerű ágvágó is. Ezekkel a kisméretű ágvágókkal húzva metszenek. Szoros összefüggést mutatnak a más rendeltetésű és funkciójú, de hasonló alakú szőlőmetsző késekkel. A nagyobb méretű ágvágók pengéje kisebb vagy nagyobb ívben, olykor egészen sarlószerűen hajlik. Használójuk vagy maga felé húzással, vagy előre sújtva szedi a vesszőt. A nagyobb méretű ágvágók funkciója közelebb esik az → irtókésekhez és a bozótvágókhoz. Kar- és lábvastagságú gallyak levágására is alkalmasak. A felsorolt eszközökön kívül félsarlót (egészen vékony ágakra), közönséges sarlót, hosszú nyakú, horgas végű ágvágót és kaszaszerű eszközöket is használnak ág- és vesszővágásra. – Irod. Takács Lajos: Irtásföldek és irtási eszközök (irtókések) az Őrségben és a Felső-Rábavidéken (Ethn., 1966); Takács Lajos: Ág- és vesszővágók a Közép-Tisza menti ártereken (Népr. Ért., 1967).

Ágvágók