bókvers

az → udvarlódalok egyik legkorábban önállósult faja, melyben az énekes köszönti és dicséretekkel halmozza el kedvesét. Legszebb magyar irodalmi példája e daltípusnak Balassi Bálint „Hogy Júliára talála, így köszöne néki ...” című, reneszánsz képekben és hasonlatokban bővelkedő, szenvedélyes hangú verse. A szeretett nő alakjának hasonló költői felmagasztosítása népköltészetünk régi stílusú dalaiban is megvan:

Rózsa vagy, rózsa vagy,

Még annál is szebb vagy,

Aranynál, ezüstnél

Sokkal ékesebb vagy.

Ezt a bókoló attitűdöt gyakran követi a kedves testi szépségének reneszánsz képekkel, hasonlatokkal történő leírása, a szem, száj, termet stb. dicsérete. A régi stílusú népdalok bókversei egyszerűbbek, tárgyilagosabbak, mint reneszánsz kori vagy 17. sz.-i kéziratos őseik; új stílusú népdalaink között már nem is találunk bókverset. Ezekben a kedves szépségének leírása tényközlő, a dal funkciója pedig már nem az udvarlás. Ez a tényközlés sokszor dicsekvéssé is fajul, és az így megrajzolt „lírai portré” a → kérkedő daltípussal lesz rokon. – Irod. Küllős Imola: Kísérlet a magyar népköltészet szerelmi dalainak tipologizálására (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970); Alexa Károly: A misztika stíluselemei a régi magyar költői nyelvben (Irod. tört. Közl., 1970).