borcégér

az év meghatározott időszakában engedélyezett szabad házi bormérések, vásári borárusok, továbbá kocsmák és csárdák (kocsmacégér, csárdacégér) figyelemfelhívó és hírverő jeleinek összefoglaló neve. E bormérések könnyen elmozdítható, levehető borcégérei igazítottak útba a bormérés módjára (poharas, palackos, hordós), a kimért bor színére, évjáratára, esetleg a termesztés helyére vonatkozóan, legtöbbször azonban csak a bormérés tényét hirdették. A borcégérek a bormérés, a kocsma utcai homlokzatára rúdon kitűzött lombkoszorúból (fenyőágakból), faforgácsból, káposztaharasztból, szalmafonatból, esetleg ezek kombinációjából álltak s országszerte formai egységet mutattak. A borcégérek használatát előírták a 15–16. sz.-i városi protokollumok, és a 19. sz. végére vonatkozó néprajzi gyűjtések is rögzítik. A borcégér a megengedett körülmények között történő borárusítás társadalmi ellenőrzéssel szentesített jele volt, ugyanis a cégér nélkül árult bor, a vakbor elkobzásra került. Az istentiszteletek és egyéb bormérési tilalom alatt árusított ital büntetést vont maga után. (→ még: borkereskedelem) – Irod. Csatkai Endre: Cégérek (Bp., 1971).

Borcégér a ház homlokzatán (Pozsonyszentgyörgy, v. Pozsony m., 1956)