borkereskedő

borok vételével és eladásával foglalkozó kereskedő. A kiváltságolt helyeken, különösen pedig a szabad királyi városokban a 13. sz.-tól jelentős kereskedő polgárság alakult ki. Részint csak borral, részint más árucikkekkel is kereskedtek, pl. Pozsony, Sopron, Buda, a szepességi városok, Kassa, a Délvidéken Újlak, Kamonc, Szalánkemén stb. A 17–18. sz.-tól nemzetiségüket tekintve a borkereskedők a korabeli szóhasználat szerint főként görög hitűek (= pravoszláv vallású délszlávok), örmények, rácok (= szerbek) voltak. A 18. sz. közepétől egyre nagyobb szerepet kaptak a zsidó kereskedők. A borkereskedők vagy megbízottjaik gyakran már nyár elején végigjárták a jó bort termő vidékeket és a megszorult szőlősgazdáktól még tőkén megvették a termést olcsó áron. Ez a Hegyalján már a 16–17. sz.-tól, a lengyelo.-i export virágzásától gyakorlatban volt. Általában azonban mégis mustot és bort vásároltak. A középkori mértékegységek a tájankénti erős változatosság miatt meglehetősen áttekinthetetlenek, épp ezért a kutatás számára sem megnyugtatóan tisztázottak (→ borűrmértékek). A kivitel különböző nagyságú hordókban (vasa), ternariusokban (dreylink), fuderekben (carratum) történt. A 18. sz.-tól a legelterjedtebb transzport hordó a gönci fa (151,20 l), az aszúbor szállítására pedig az átalag (75,60 l) volt. Az eladott bor a hordóval együtt számított. A borkereskedők többnyire maguk is szőlőbirtokosok voltak. A → filoxéravész után az alföldi homokterületeken nagy kiterjedésű (20–50 kh) kereskedelmi szőlőtelepek létesültek a konjunktúra hatására, így pl. Kecskeméten, Fülöpszálláson, Szabadszálláson, Szalkszentmártonban, Izsákon, Soltvadkerten, Csengődön stb. A borkereskedőknek kialakult vásárló körzeteik voltak, a nagyobb helyeken megbízottaik (→ cenzár) működtek, akik előre felkutatták az eladó borokat és értesítették a borkereskedőt. (→ még: borkereskedelem) – Irod. Kováts Ferenc: Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században (Bp., 1902); Komoróczy György: A magyar kereskedelem története (Bp., 1942); Komoróczy György: Borkivitelünk észak felé (Kassa, 1944); Ruzsás Lajos: Értekezések 1961–62 (Bp., 1963).