borűrmértékek

a bor összemérhető mennyiségének meghatározását szolgáló, helyileg vagy központilag szabályozott mértékegységek. A 14. sz. elején királyi rendelettel engedélyezett és gyakran módosult helyi mértékek használatát a 19. sz. második felében az osztrák, majd az egységes liter űrmértékrendszer váltotta föl. A századfordulóig használatban volt a magyar borűrmértékek rendszere, amely a 16. sz.-ra alakult ki, s nagyságrendben a → meszelytől az → iccén, → pinten, köblön és csebren keresztül az → akóig terjedt. A fenti borűrmértékek közül a házi és kocsmai boreladásban az iccének és pintnek, a bordézsmában és más földesúri szolgáltatásokban, továbbá a cserekereskedelemben a köbölnek és csebernek, míg a hordós kül- és belföldi borkereskedelemben az akónak volt elsődleges jelentősége. – A meszely (hazai bajor-osztrák < Massel) kb. fél icce nagyságú. Az icce mint a nagyobb borűrmértékek alapja 0,6–0,9 liter (kis- és nagyicce). A pint általában két iccének megfelelő, kb. másfél literes egység. – A → köböl (valószínűleg délszláv átvételű szó) 12–42 liter közötti bormennyiséget jelöl. A területileg és történetileg is változó mérték, a köböl a 16–18. sz.-ban 42,4 liter (váradi köböl vagy tinna), 25,4 liter (egri köböl) és 13,6 liter (kassai köböl) is lehet. Az öreg vagy nagy köblök kétszeres mennyiséget jelöltek. – A → cseber vagy veder (szláv közvetítésű szavak) sokszor a köböl szinonimájaként voltak ismertek. Az erdélyi vödör 12,4, a tokaji kis cseber kb. 42 liter a 17–19. sz.-ban. A szlávból átvett akó már a 13. sz.-ban borűrmértéket jelölt, ami a középkorban 40–60 litert jelentett az iccék nagyságától és számától függően. A magyar akót a 19. sz. elejétől 64 iccével számolták (54,3 liter). (→ még: átalag → borkereskedelem, → kanta) – Irod. Léderer Emma: Régi magyar űrmértékek (Századok, 1923–24); N. Kiss István: 16. századi dézsmajegyzékek (Bp., 1960).