ágyszék, kecskelábas ágy, kecskés

két bakból és rájuk fektetett deszkákból vagy kocsioldalból egybeszerkesztés nélkül összeállított fekvőhely. Elterjedése a Mediterráneum és határterülete, továbbá a gyarmatosítók révén D-Amerika. Az ágyban való alvás általánossá válásával, a megépített ágy helyett szegényebb néprétegeknél kialakult szükségmegoldás. Olaszo.-ból már a 13. sz.-ból kimutatható, Mo.-ról a 16. sz.-ból. Mo.-on két változata ismert: az egyszerűbbnél a 3- vagy 4-lábú bakok a → gyalogszékkel azonos felépítésűek, a másiknál a 2-lábú bakok megoldása az asztalosbútornak megfelelő. A bakok neve: magasszék, csigabak, kecskebak, kecskeláb, ágyszékláb, esetleg magát az ágyszéket is kecskelábnak, ágyszéklábnak nevezik. Mo.-on az ágyszék a palócoknál a hálókamra bútora, másutt a 19.-sz.-ban már nem eredeti szerepében, hanem szobabeli pótágy, heverő vagy → vacok, ill. → istállóbútorként volt használatos. – Irod. Garay Ákos: Szlavóniai régi magyar faluk (Népr. Ért., 1911); Schottmüller, F.: Wohnungskultur und Möbel der italienischen Renaissance (Stuttgart, 1921); Csilléry Klára: A maconkai szék (Ethn., 1948); Cs. Sebestyén Károly: Ágy a magyar parasztházban (Ethn., 1954); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los paises románicos (Coimbra, 1963).

Ágyszék, a két bak gyalogszékhez hasonló felépítésű (Kórógy, Szlavónia, 20. sz. eleje)

Ágyszék, felépítése az asztalosbútorokhoz hasonló (Palócság, 19. sz. vége)