Ahol még a madarak (fecske) is térden állva isszák (issza) a vizet

→ mesei sztereotipia = nagyon messze, csaknem a világ végén. Azon az általános, primitív kozmogóniai elképzelésen alapszik, amely szerint a Föld korong alakú, s rá félgömb alakban borul az égbolt. Ahol a kettő már csaknem összeér, ott még a madár se tud lábra állni. Ámi Lajos költői képe szerint → Királyfia Kis Miklós vándorútja során „mikor a világ végit érte, ahol a fecske térgyen állva issza a fekete gyopáron a vizet, mert nem tudott hova felegyenesedni, talált ott egy üregszerű házat”. A kifejezést a ramocsaházi (Szabolcs-Szatmár m.) Jóni Ferenc is ismerte anélkül, hogy az értelmét tudta volna, s hasonlót ismert egy baranyai és egy Heves megyei mesemondó is, az utóbbi kissé elhomályosult formában: „Hun vót, hun nem vót, hetedhétország ellen vót, az óperencipiási tengerenn is túl vót, az üveghegyekenn innet vót ... ahun a fecskék térgyenn mitáva kamicsoltak ...” (Dömötör Sándor értelmezése szerint: a fecskék (inkább) térden, mi(n)t á(ll)va kamicsoltak, azaz pároztak.) – Irod. Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Dömötör Sándor: Egy értelmetlennek látszó mesekezdő formulánkról (Magy. Nyelvőr, 1948); Vajda László: A pigmeusok harca a darvakkal (Ethn., 1953); Erdész Sándor: Ámi Lajos mesemondó világképe (Ethn., 1961).