bőrtarisznya

kisméretű fedeles bőrtáska, amelyet hosszú bőrpánton lógatva, félvállra vetve hordoznak. Általában bal vállukra akasztják a pántot, és a bőrtarisznya a jobb csípőhöz simul. A bőrtarisznya a magyar nyelvterület legnagyobb részén ismeretes, de a Dunántúl kivételével csak egy-egy foglalkozási réteghez tartozók, főként a pásztorok, a vadászok, csőszök és kerülők használták. A Dunántúlon csak a szegényebbek és gyermekek használtak vászontarisznyát, a parasztok szívesebben hordtak bőrtarisznyát vagy → szeredást. A bőrtarisznyát vagy → szíjgyártóktól vásárolták, vagy maguk állították elő. Rendszerint használt csizma szárából készítették. A pásztorok „jágeros” bőrtarisznyája különösen díszes kivitelben készült: rézcsattal, bőrsallangokkal, állatalakot, virágot mintázó bőrrátétekkel, rézveretekkel díszítették. Benne tartották a legfontosabb apró használati tárgyakat (acél, kova-tapló, bicska, tükör, fésű, bajuszpedrő) és az elemózsiát, szíjára csatolták a fából faragott, díszes ivókanalat. – A bőrtarisznya párhuzamai megtalálhatók egyes szomszéd népeknél, mindenekelőtt a szlovákoknál. Ott a pásztorok mellett egyes vándoriparos-, vándorkereskedő-rétegek is használták (drótosok). Alpesi és hazai német csoportok körében szintén megszokott tárgy. – Irod. Jankó János: A Balatonmelléki lakosság néprajza (Bp., 1902); Bednárik, Rudolf: Časopis Muzeálnej Slovenskej. Spoločnosti (Martin, 1950); Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959).

Borjúbőr tarisznya