szíjcsat

TARTALOM

szíjhasítás

szíjgyártó

emberi ruházathoz, lószerszámhoz, különböző használati tárgyakhoz szükséges szíjazatot készítő és egyéb bőrmunkát végző mesterember. A szíjgyártó mesterség valószínűleg nagyon régi a magyarságnál, már a vándorlások idején magas színvonalon ismerhették. A szó első előfordulása – helynévként – 1322-ből való. A többi bőrműveshez hasonlóan a középkorban a szíjgyártók is maguk dolgozták meg a termékeikhez szükséges bőröket. A korai írásos említések hol fehér (timsós), hol vörösesbarna (cseres) bőrt készítőknek írták le a mo.-i szíjgyártókat. A timsós-faggyús készítést nevezték Európa-szerte „magyar bőr”-nek. Nagy rugalmassága és szakítószilárdsága miatt elsősorban lószerszámok, kocsiszerszámok készítésére volt igen alkalmas. A 17. sz.-ban német és francia szíjgyártók még azért vándoroltak Mo.-ra, hogy e „magyar bőr” készítését eltanulják. A 18. sz.-ban a magyar szíjgyártók már csak a → vargák cseresen kikészített bőreiből dolgoztak. A szíjgyártók termékeinek keresete a termelőszövetkezetek megalakulása után, a lóállomány rohamos fogyásával nagymértékben csökkent. – Irod. Frecskay János: Nyerges és szíjgyártó mesterség (Mesterségek szótára, I–II., Bp. 1882–84); Gáborján Alice: A magyar módra történő bőrkikészítés problematikája (Népr. Ért., 1962); Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete (II., Szeged, 1977).