szíjhasítás

testi büntetés volt, amely rendszerint a halálbüntetés súlyosbítását célozta. A szíjhasítást oly módon vitték véghez, hogy az elítélt hátát késsel két vagy három helyen párhuzamosan bevágták és a köztük lévő bőrt fogóval hirtelen kirántották. Mária Terézia korában már nem alkalmazták. Emléke ma is él meséinkben, közmondásainkban, a köznyelvben. Előforduló kifejezései: „Szíjat hasítok a hátadból”, „Úgy ordít mintha szíjat hasítanának a hátából”, „Nem bánja ha szíjat hasítanak a hátából”. – Irod. Csánki Béla: A jog tükröződése a köznyelvben (Bp., 1943).