hammaspogácsa

TARTALOM

hámos rokolya

hámor

kohászati és kezdetleges vasfeldolgozási munkát végző üzem, manufaktúra. Hazánk vasércben, fában és vízi erőben gazdag területein már a 14. sz.-tól kezdve kialakultak a vízierővel működő hámorok. A hámor fából készült építmény, amelyhez ugyancsak fából készült vízduzzasztó, valamint egy szénkamra tartozik. A felduzzasztott patakvizet egy vályúval a lapátkerekekre eresztik, ez hozza működésbe áttételeken keresztül a lengőkalapácsot (farkkalapács), amellyel a készítményeket kovácsolják. A gyártáshoz szükséges rúdvasakat, szálvasakat a hámorban levő kohókban hevítik fel. A régi hámorokban készítették a feldolgozó iparnak, ill. a parasztság számára a különféle rúdvasakat, szálvasakat, szerszámokat, munkaeszközöket. A 18–19. sz.-ban jelentősebb hámorok voltak Borsod, Gömör és Szepes megyékben, Erdélyben, a Székelyföldön és Hunyadban. Diósgyőrben egy 18. sz.-i vasból alakult ki a mai nehézipar. Az egykori hámoripar emlékét őrzik a Lillafüred melletti Alsóhámor, Fesőhámor községnevek. A nagyobb hámorok a 19. sz. elejétől készítményeiket legtöbbször sajátos gyári jegyekkel (mesterjegyekkel) jelölték. Mivel a mo.-i hámorok a hazai keresletet nem tudták kielégíteni, ezért a 17. sz.-tól elsősorban a szomszédos ausztriai hámorokból igen sok mezőgazdasági eszköz került hazánkba (→ kapagyártó központ, → kaszagyártás). – Irod. Hlubucek, K.: Sbornik pro dĕjiny přirodnieh vĕd a technicky (Praha, 1955); Bodgál Ferenc: Kovács-limitációk Magyarország északi területéről a XVII–XVIII. századból (Népr. Közl., 1964).