kaszagyártás, kaszakészítés, kaszakovácsolás

a → kasza kisüzemekben való előállítása. Kezdetben nagyobb városok → kovácsainak volt a munkája. A mo.-i kaszagyártást először a debreceni kovácscéh 1484. évi szabadalomlevelében említik. A 16. sz.-ban már majdnem mindegyik árszabályzat szól mo.-i kaszákról. A kolozsvári kovácsok 1640. évi szabályaiban a kaszagyártást a mesterremekek között sorolták fel. Megtalálható a kasza a győri kovácsok 1610-ből származó céhpecsétjén is. A 17. sz.-ban neves kaszagyártó központok voltak pl. Nagyvárad és Kecskemét. Virágzó kaszagyártó ipara volt Erdélynek a 17. sz. elején. A kaszagyártás a német nyelvterületen a középkor végén önállósult. Ekkor alakult ki Felső-Ausztria és Stájero. vízi erőben gazdag völgyeiben a kaszagyártás. Új technológiával finomabb acélt, könnyebb és egyszerűbben élesíthető (vékonyabb pengéjű) kaszákat tudtak előállítani. Az osztrák kaszagyártók készítményeikkel egész Közép-Európát, így hazánkat is ellátták. A különböző táji típusú kaszákat az erre a célra szolgáló vízi erővel működő → hámorokban készítették. A hazai 18–19. sz.-i kovács-céhlevelek már egyáltalán nem említik a kaszakészítést. A történelmi Mo. területén a főleg kapagyártásukról híres központok (→ kapagyártó központ) készítettek kaszát. Csak 1901-ben létesítették a szentgotthárdi kaszagyárat, az I. világháború befejezése óta főleg ez látja el hazánk kaszaszükségletét. A kaszákat különleges acélból a vízi erővel működő lengőkalapácsokkal kovácsolták, edzették, majd hordókba csomagolva szállították. A kaszákon kívül szecskavágókat, timárszerszámokat is készítettek. A készítményeket különféle gyári jelekkel látták el. Az egyes kaszagyárak készítményeinek szóródása igen nagy volt. Hódmezővásárhely környékén pl. a század elején Krenhoffból és Grazból származó ágyú és két szív, ill. két kasza jelű kaszákat használtak. Kudzsir környékéről (v. Hunyad m.) a korona jegyűeket 1900-ig, majd később Vajdahunyadról hozatták. Szentgotthárdon gyártották a kígyójelűeket. – Irod. Latinák István: A szentgotthárdi kaszagyár (Technikatört. Szle, 1963); Fischer, F.: Blaue Sensen (Linz, 1966).

Kaszanyélfaragás (Cserépfalu, Borsod–Abaúj–Zemplén m.)