Harangod

a Hernád, a Sajó és a Takta folyók között elterülő, a környezetéből kiemelkedő, a honfoglalás óta magyarok által lakott terület. A Sajó–Hernád fontos átkelőhelyei feküdtek területén, és a török hódoltság idején lakosságának jelentős része elpusztult. Folytonos népességű jobbágyparaszti települések a peremén maradtak fenn. Belső területén uradalmi puszták helyezkedtek el, de újabban ezek helyén is állandó települések képződtek. Az uradalmi puszták korlátozták a környező parasztság birtokszerzését, így a 20. sz. első felében is archaikus határhasználati formák létezhettek. Így vált lehetővé, hogy több községében a → szálláskertes település fennmaradhatott (Tiszaluc, Kesznyéten, Megyaszó). Újabban a diósgyőri, miskolci üzemek jelentékeny számú ingázó munkást foglalkoztatnak a Harangod községeiből.