szálláskertes település, kertes település

olyan, napjainkra már nagyrészt megszűnt településforma, amelynél a lakótelkek és a gazdasági udvarok csoportja térben elkülönült egymástól. A lakóházak kis telkeken álltak a város vagy falu közepén. Gyakran kerítetlenek és halmazos elhelyezkedésűek voltak. Mellettük legfeljebb tyúkól vagy sertésól fordult elő a lakótelepen. A kert, szálláskert, akó, akókert, ólaskert, majorkert, istállókert, szérüskert nevű gazdasági telephelyek a gazdaságvitelhez szükséges épületekkel a lakótelep mellett vagy földrajzi okok miatt attól távolabb helyezkedtek el. – A szálláskertes település elsősorban az Alföldön volt gyakori. Előfordult azonban Mo. más vidékein is. Formája, rendeltetése, épületekkel való ellátottsága tájanként különbözhetett. (→ még: kétbeltelkes rendszer, → megosztott település) – Irod. Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Márkus István: Kertek és tanyák Nagykőrösön a XVII–XVIII. században (Kecskemét, 1943); Hofer Tamás: A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez (Műveltség és Hagyomány, 1960); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969); Tálasi István: Adatok és szempontok a szálláskertes települések kutatásához (Ethn., 1972).

Szálláskertes település. Mezőkövesd térképe 1787-ből. A város közepén udvar nélküli lakóházak vannak, a széleken jószágtartó ólas kertek látszanak (Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Pajták a szálláskertben (Kisoroszi, Pest m., 1968)