megosztott település

a településeknek az a típusa, amelynél egy-egy településen belül a lakóházak és a gazdasági udvarok, ill. gazdasági rendeltetésű telephelyek térben elkülönülnek egymástól. A településmegosztottság formái tájanként mások. Az egyes formák közti különbségek elsősorban a gazdálkodási és határhasználati rend, részben pedig a földrajzi viszonyok eltérő voltából adódnak. A gazdasági rendeltetésű településtartozékok (→ tartozéktelepülés) elhelyezkedése és a gazdaságvitelben betöltött szerepük szerint a megosztott települések alábbi fő típusai különíthetők el: 1. Kétbeltelkű, → szálláskertes település. Ennél a → szálláskertek teljes értékű gazdasági udvarok. Állatteleltető, szemnyerő, takarmánytároló és rakodóhelyek. Övet, tömböt, csoportot alkotnak, és elkülönülnek a lakóteleptől. Az ilyenfajta megosztottság különösen az Alföldön volt gyakori. – 2. Pajtás- vagy csűröskertes település. É-Mo.-ra és a Dunántúlra jellemző. Sok változata van. A gazdasági telephely állhat beltelken, szántóföldön vagy kaszálón. Lehet közvetlenül a falu mellett és valamivel távolabb is. Használata történhet állandóan, rendszeresen vagy csak időszakosan. Elhelyezkedhet a többi hasonló telephellyel alkotott övben, csoportban, zárt sorban vagy laza láncolatban. Használhatják csak gabonatárolásra és szemnyerésre, de ezeken kívül állatteleltetésre is. (→ még: pajtáskert) – 3. Akloskertes típus. Kevésbé elterjedt, mint az előbbiek. Elsősorban Pécs környékén jellemző. A lakóhelytől elkülönült akloskert állattartó és takarmánytároló hely. Külső belteleknek számít. – 4. Rakodó típus. Országszerte elterjedt. Kialakulása sok helyen a szálláskertes forma megszűnését követte. A településkiegészítő gazdasági telephely megközelítőleg sem teljes értékű gazdasági udvar. Csak az év egyes időszakaiban üzemel, és csak részfeladatokat lát el. Lehet szérűskert, tűzrendészeti okokból kialakított takarmánytároló hely, lóger-szerű rakodó stb. Ide sorolhatók a veremcsoportok, pinceszerek, „pincevárosok” is. – 5. Határbeli → tartozéktelepülésekkel rendelkező falu vagy város. A határbeli gazdasági telephely lehet: a) → tanya (Alföld-szerte elterjedt), b) → erdei szállás és → réti szállás (különösen a Duna melletti ártéri tájakon jelentős), c) pusztai szálláscsoport (a Duna déli folyása melletti területeken jellemző, pl. → kalocsai szállások). – A megosztott település szűkebben értelmezett fogalmába csak az első három típus tartozik bele, míg a paraszti birtoklású, gazdasági szerepű településtartozékok minden fajtáját figyelembe vevő tágabb értelmezés a 4–5. típusnak is helyet ad a megosztott település fogalmában. A jövendő kutatások valószínűleg további típusok és altípusok elhatárolását teszik majd lehetővé. – Egy-egy település megosztottságának formája évszázadok alatt változhatott. Pl. a szálláskertes város a szálláskertek pusztára költöztetésével tanyás várossá alakulhatott. – Egy-egy településen belül hosszabb időn át egymás mellett élhettek a megosztottság különböző formái. Pl. ugyanannak a városnak egyidőben lehettek szállásszéli szálláskertjei és határbeli tanyái is. A két gazdasági telephelytípus kiegészítette egymást. – A települések megosztottsága a 19. sz. második felében és a 20. sz. elején legtöbb helyen megszűnt. A gazdasági telephelyek felszámolódtak, ill. állandó lakóhellyé váltak. – A település-megosztottság eredete és elterjedési területe ma még nem kellően tisztázott. A megosztott települést sokáig nomád hagyományban gyökerező speciális magyar településformának tartotta a néprajztudomány. Ma azonban már úgy látszik, hogy Európa-szerte éltek különböző változatai. A Kárpát-medencén kívüli megosztott települések kutatása azonban még igen kezdeti fokon áll. (→ még: kétbeltelkes rendszer) – Irod. Erdei Ferenc: Magyar tanyák (Bp., 1942); Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Márkus István: Kertek és tanyák Nagykőrösön a XVII–XVIII. században (Kecskemét, 1943); Hofer Tamás: A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez (Műveltség és Hagyomány, 1960); Tálasi István: Adatok és szempontok a szálláskertes települések kutatásához (Ethn., 1972).