pajtáskert, csűröskert

a → megosztott települések lakótelektől elválasztott, magánbirtoklású, gazdasági rendeltetésű településtartozékainak egyik típusa. Legfontosabb épülete a pajta vagy → csűr. A pajtáskertek állhatnak a falu mellett csoportokban vagy laza láncolatot képezve a falutól valamivel távolabb is. Leginkább faluszéli kaszálókon fordulnak elő. A pajtáskertek formája, beépítettsége, rendeltetése sokféle, szinte tájanként más és más. Legtöbb helyen a pajtában tartják a csépeletlen gabonát, a szénát, és itt is csépelnek. A pajta egyik fiókját használhatják istállónak, de arra is van példa, hogy a pajtáskertben a pajtán kívül különálló istálló is épül. Tehát a pajtáskert lehet csak takarmánytároló vagy cséplőhely, de lehet az egész parasztgazdaság teljesértékű üzemviteli központja is. A településmegosztottság pajtáskertes formája Európa több táján ismert. Előfordulása visszakísérhető a középkorig. A történeti Mo.-on az Alföldön kívül eső területeken terjedt el. Leggyakoribb az északi, hegyvidéki tájon és a Dunántúlon, kisebb jelentőségű Erdélyben. – Irod. Hofer Tamás: Déldunántúl településformáinak történetéhez (Ethn., 1955); Hofer Tamás: Csűrök és istállók a falun kívül (Népr. Ért., 1957).