tartozéktelepülés

1. valamely „kettős szálláselv” szerint települt népcsoport időszakosan használt településegysége. Ilyen tartozéktelepülés pl. a nomád társadalmak nyári szállása, amelyet csak a népcsoport pásztorkodó tagjai laknak nyaranta. A lakosság többi része ekkor is a jelentősebb téli szálláson él. – 2. Földművelő és állattartó megosztott paraszttelepüléseken a lakóhelytől különálló magánbirtoklású gazdasági udvar, ill. e gazdasági telephelyek csoportja. Általában csak az év egyes szakaszaiban használják, pl. nyári munkák idején, állatok teleltetésekor. Legtöbbször ilyenkor sem tartózkodik kint az egész család, csak azon tagjai, akikre szükség van a felmerülő gazdasági teendők elvégzésénél. A kint tartózkodók általában férfiak. A tartozéktelepülések egy része még akkor is tartozéktelepülés marad, amikor látszólag állandóan lakott hellyé válik. Gazdája ugyanis csak élete egy szakaszában él kint, öregkorára beköltözik városi házába. Közben is erős kapcsolata van a városi portával és a rajta élő öreg hozzátartozóival. Pusztai lakos létére városinak érzi magát. „Haza megy”, amikor a városba indul. – A mo.-i tartozéktelepülések közé sorolhatók pl. a 20. sz. előtti alföldi → tanyák, a Duna melléki → réti szállások és → erdei szállások, pusztai szálláscsoportok, némely pajtáskertek, pincecsoportok, hegyi pásztorszállások stb. – A tartozéktelepülések eredete ma még tisztázatlan. Középkori létezésük vitatott. Az újkori századokban országszerte gyakoriak, különösen a tanyás terület jelentős. A tartozéktelepülések sorsa különbözőképpen alakult. A tanyák többsége a 19. sz.-ban állandó lakóhellyé vált, és elvesztette tartozéktelepülés jellegét. A réti és erdei szállások a természeti környezet megváltozásának hatására nagyrészt megsemmisültek. A pusztai szálláscsoportok sorsa a helyi adottságoknak megfelelően egyrészt állandó lakóhellyé alakulás, másrészt felszámolódás lett. Európa Kárpát-medencén kívül eső területeinek tartozéktelepüléseiről meglehetősen keveset tudunk, mivel kutatásuk nagyon elhanyagolt. A tartozéktelepülések kutatásának elindításában és serkentésében a magyar néprajztudománynak úttörő szerepe volt. (→ még: megosztott település, → szállás) – Irod. Erdei Ferenc: Magyar tanyák (Bp., 1942); Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963); Bárth János: A kalocsai szállások településföldrajzi sajátosságai (Szerk. Tálasi István, Dissertationes Ethnographicae, 1973).