háromsoros laposöltés

TARTALOM

háromugrós

Háromszék

az egykori székely székek egyike, önálló tájegység. A → Székelyföld déli, délkeleti sarkában fekszik, az Olt és a belé ömlő Feketeügy síkságán. Északi r.k. részét → Szentföldnek, a Feketeügy alsó folyása és az Olt által bezárt vidéket → Szépmezőnek nevezik. Vásáros és igazgatási központjai Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely. A → székelyek a 13. sz. első felében szállták meg a mai Háromszéket. Előttük kisebb bolgár-szláv csoportok, esetleg szórványban már magyarok is lakhattak a vidéken. A háromszéki székelyek a későbbi Szászorbó, Szászsebes és Szászkézd vidékéről költöztek mai lakóhelyükre Orbai-, Sepsi- és Kézdiszékbe. A három szék a 16–17. sz.-ban egyesült mai neve alatt. Hozzájuk tartozott a Sepsiszéktől földrajzilag különálló → Erdővidék egy részét alkotó Miklósvárfiúszék is. Háromszék 1876-ban alakult vármegyévé. Ekkor magába olvasztotta a korábban Felső-Fehér megyéhez tartozó terület testében fekvő községeket is. Ezek egy része a középkorban a közeli Bálványosvárhoz tartozott. Román lakossága újkori telepítéssel keletkezett. Háromszék a Székelyföld legfejlettebb mezőgazdasági területe. Népessége a 19–20. sz.-ban leginkább polgárosult, néprajzi vizsgálatával azonban még adós a szaktudomány. – Irod. Balázs Márton: Adatok Háromszék vármegye néprajzához (Sepsiszentgyörgy, 1942); Konsza Samu: Háromszéki magyar népköltészet (Marosvásárhely, 1957); Albert Ernő–Faragó József: Háromszéki népballadák (Bukarest, 1973).