hátizsák

durva, házilag szőtt kendervászonból készített zsák, amelynek szájnyílását rendszerint korcba fűzött zsineggel kötik be, és két rövid, vállra vett pánt segítségével viszik a háton. Anyagát befestik zöld, barna, sötétkék vagy fekete színűre. Ilyen hátizsákban vitték magukkal egész heti élelmüket a favágók, szénégetők, a falutól távoli munkahelyen dolgozók, kubikosok, barakkokban élő gyári munkások, bányászok. A 19. sz. második felében már igen elterjedt volt a Felföldön; az Alföld némely táján csak a világháborúk után jelent meg. Erdélyben szintén általánosan elterjedt teherhordó eszköze az utazó, távoli munkahelyeken dolgozó munkásoknak. Kialakulása a vászon → hátitarisznyára vezethető vissza, de az sem lehetetlen, hogy a középkori ércbányákban az érc kihordására szolgáló bőrzsák, a bandi szolgált mintául. Legújabb kori jelentőségét a nagyarányú mezőgazdasági és ipari munkásemigráció adja meg Mo.-on és a szomszéd országokban (Szlovákia, Románia) is. – Irod. Gunda Béla: Ludový transport v Žakarovciach (Slovenský Národopis, 1955); Kós Károly: Mihez kezdjünk a természetben? (Bukarest, 1968).