házasságközvetítés

idős asszonyok (olykor férfiak) tevékenysége, amellyel a → párválasztást, házasságkötést (→ házasságkötés szokásköre) elősegítették. A helyi kereslet-kínálat ismeretében ajánlották a házastársnak való személyt. A házasságközvetítők legismertebb tájnyelvi elnevezései: cődörasszony, csoszogó, gügyü, gyalogsátán, gyalogszarka, nanás, kérő, kommendálóasszony, köszköpű, követasszony, pemetasszony, pokolpemét, susogó, szeméttipró, szörző, tudató asszony. Az érdekeltek és szüleik egyaránt fordultak hozzájuk. Eredmény esetén díjazták, ill. természetben jutalmazták őket. Tevékenységüket különösen szükségessé tette az → exogámia mint társadalmi gyakorlat, ill. a település szórt, tanyás volta, ami a fiatalság találkozását korlátozta. Olyan társadalmakban is, amelyekben nem volt szükség egyének ilyen feladatokra való specializálódására, idős személyek rendszerint részt vettek a párválasztás és a házasságkötések befolyásolásában. – Irod. Bächtold, Hanna: Die Gebräuche bei Verlobung und Hochzeit (Basel–Strassburg, 1914); Szendrey Ákos: Közvetítők szerepe a házasságkötésben (Ethn., 1932); Virágh Ferenc: Gyomai „gyalogsátán”-ok (Népr. Közl., 1960).