hencser

TARTALOM

Henszlmann Imre (Kassa, 1813–Bp., 1888)

henger

rögtörésre, talajsimításra ritkábban magtakarásra szolgáló földművelő eszköz. Görgő, gurgó elnevezése is ismert. Hosszabb, nehéz hengeres testet, gyakran természetes fatörzset két végén keretbe vagy rámába foglalnak. Ennek kocsirúdja vagy tézslához kapcsolható alkatrésze van, ami által vontatható. Vontatás közben a hengertest egyszerre forog és csúszik a megmunkálandó szántáson. A henger a múlt század közepétől terjedt Mo.-on az okszerű mezőgazdálkodás jegyében. Előbb kizárólag nagybirtokokon alkalmazták, parasztgazdaságokban nagyon lassan honosodott meg. A múlt század végén a Dunántúl nagy részén és az Alföld középső, kötöttebb talajú vidékein lehet számolni nagyobb arányú paraszti használatával. Ekkor még a Felföldön és Erdélyben alig ismerték. Főbb elterjedési területe a következő évtizedekben sem változott lényegesen. Szívesen alkalmazták a fölfagyott őszi vetések tavaszi elegyengetésére, a talaj nedvességtartalmának védelmére, ami talajadottságokhoz való kapcsolódását erősítette. Homokos vidékeken nem jött divatba használata, ill. a Duna–Tisza közén különleges változatát, a → fogashengert honosították meg. Elterjedése a paraszti birtokkategóriákkal is kapcsolatot mutat. Elsősorban a nagy- és középparaszti réteg használta. Azonban az archaikusabb K-alföldi megyékben még az 1950-es években is ritka volt. Készítették falusi kovácsok és mesterkedő parasztemberek is. Legelterjedtebb típusának egy görgője van, de ismertek három görgős változatai is. Egyszerű formája a fogat után lánccal kötött farönk és a deszkalapokból összerótt lapos simító vagy csúszó. (→ még: fogas, → göröngy, → hanttörő) – Irod. Varga Gyula: A parasztgazdaság munkaeszközei (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848–1914, szerk., Szabó István, I. Bp., 1965); Fél Edit–Hofer Tamás: Geräte der Átányer Bauern (Bp., 1974).