fazár

A költséges kovács- vagy lakatosmunkával készült vas zárszerkezetek helyett a korábbi századokban városon és falun egyaránt nagy számban alkalmaztak az épületeken különböző méretű teljes egészében fából faragott zárakat. Egyszerűbb változatai a tolóreteszek, fakallantyúk, madzagra járó reteszek. Bonyolultabb változatainak szerkezete a következő: Az ajtóra erősített magas fahasábba több (1–5) függőleges vájatot vésnek. Ezek mindegyikében a beleillő kisebb fahasáb (makk) könnyen fel-alá mozgatható. A nagy fahasáb vízszintes vájatában vaskos faretesz jár, amelyen a makkok csapjának megfelelő méretű vésett nyílások vannak. Amikor a könnyen mozgó makkok ezekbe a nyílásokba beleesnek, a vízszintes retesz mozdíthatatlan, az ajtó zárva van. Ha a retesz fölötti kulcslyukon a megfelelő számú foggal ellátott fakulcsot a zárba tolják, segítségével a makkok fölemelhetők, az ajtó nyitva van. Ezt a szerkezetet Arany János szóhasználata után Viski Károly javasolta a szakirodalomban makkos fazárnak nevezni. Használatos még gömöri elnevezése is, a kölykes fazár. Általában azonban arról az épületről nevezik el, amelyen található pl. pajtazár, csűrkapuzár stb. – A makkos fazár az ókorban az egész Mediterráneumban jól ismert volt. Különböző változatai elterjedtek Európa minden vidékén, É-Afrikában és a Közel-Keleten. A 19–20. sz.-i néprajzi gyűjtések az egész magyar nyelvterületen rögzítették használatának gyakorlatát. Ebben az időben azonban lakóházakon már csak elvétve alkalmazták. Pincék, malmok, szőlőskertek, aklok, gazdasági melléképületek zárjaként szerepelt. – Irod. Viski Károly: Makkos fazáraink (Nép. Ért., 1931).

Fazár. 1. ajtófél és szemöldök profilozása. 2. fali borona, gombolyagfa és bevágása a gerezdnél, 3. az oldalkamrát elválasztó boronafal belső végződése. 4. parádés ház ajtó felőli végződése, 5. ereszajtó fa kocsolója, fölötte fordító kankó, ahol a gilina ütközője, 6. fenyőtörzsből vájt csatorna felhelyezése a szarufa végére szegezett fakankóra (Kászonimpér, v. Csík m.)

Fazár (Szenna, Somogy m.)

Fazárak (kocsolók): Váncsa Kelemen György csűrkapuján (Kászonfeltíz, v. Csík m.); Csűrös Andrásné 1851-ben épült csűrjén (Kászonfeltíz, v. Csík m.); Dániel Ágoston csűrkapuján (Csíkbánkfalva, v. Csík m.); az 1800-ban épült ún. Dávid-féle malom ajtajának kocsolója és kilincse ütközővel és bevehető madzaghúzóval (Csíkmenaság, v. Csík m.); alatta sütőház ajtaján levő fazár (Udvarhelyszék)