hintáztató

a gyermek hintáztatásához kapcsolódó dallamos → mondóka, a hintázó mozdulat ütemét érzékelteti. Két fő típusa van: 1. Hintázásra nevelő → dajkarím: A dallamos versikéket („Hinta-palinta, régi dunna, kis katona ...” típusúak) a szülő, nagyszülő vagy idősebb testvér mondogatja a kisdednek, miközben a karján, ölében vagy térdén himbálgatja, vagy hónaljánál fogva lóbálja. A gyermek szerepe passzív, de testét ütemesen mozgatja. 2. Felváltva szórakoztató hintáztató: Nagyobb gyermekek közös játéka. A hintáztató gyermek játszópajtásának hintán lendítése közben dallamosan számolgat („Egy üveg alma, két üveg alma ..., tíz üveg alma”), ezután vagy befejezi („tíz, tíz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, majd megissza kiscica”), vagy tovább folytatja láncolatos gondolatvezetéssel kérdés-felelet formájában („minek az a víz? – tököt meglocsolni! – minek az a tök? – disznócskát hizlalni – minek az a disznócska? – háját kiperzselni!” stb.). A szórakoztatás kölcsönös, a hintáztató végén szerepet kell cserélni. Ezt némely hintáztató-változat szövegben is kifejezi: „Szállj ki, szállj ki, de igazán szállj ki!” – Irod. Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (Bp., 1953).