hintázó

→ formulamese, gyakran → felelgetős mese meghatározott funkcióval, ritmusa a hintázás ritmusát, terjedelme a hintázás időtartamát szabja meg. Egyik gyermek fenn ül a hintán, a másik hajtja, a körülállók mondják a hintázót, ha véget ér, cserélnek. A hintázó lehet puszta számolás („Egy üveg alma, két üveg alma ... stb.”), gyakrabban ez a hintázó első fele („Egy – Megérett a meggy, Kettő – Feneketlen teknő ...”). Második része → láncmese felépítésű mondókamese: („Tíz – Tiszta víz. – Minek ez a tiszta víz? – Kis kertet locsolni. – Minek ez a kis kert? – Tököt bele vetni” stb.). A harmadik, befejező szakasz, amikor a lökdöső magasra felhajtja a hintán ülőt, ilyenféle:

Hajtsd fel ángyó, hajtsd fel

A kakas ülőre.

Még annál is magasabbra,

A torony tetőre.

Még annál is magasabbra,

A csillagos égre.

De alkalmazható hintázóként bármely → mondókamese, melyhez a befejezés után hozzáillesztik a fenti vagy ahhoz hasonló versikét. A teljesnek tekinthető háromrészes hintázó változatainak nagy részét Szatmár, Szabolcs, Bihar és Csongrád megyékben jegyezték fel, a mondókamesék hintázóként való alkalmazása az egész magyar nyelvterületen szokásos. A hintázók egyik típusa (AaTh 2018*, BN 286D*: „Egy, kettő, három, négy, Te kis kutya, hová mégy? – Komáromba baktatni, Egy szál vasat találni ...”) használatos → kiolvasóként is. Berze Nagy János ennek a típuscsoportnak német, zürjén és csuvas párhuzamait ismeri. – Irod. Kiss Áron: A magyar gyermekjáték gyűjtemény (Bp., 1891); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Kovács Ágnes: A magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Népr. Kutatócsoportja Adattárában).