felelgetős mese

kötött formájú epikum, melyet rendszerint úgy adnak elő, hogy a mesemondó kérdez, egyik vagy valamennyi hallgató válaszol. A magyar népi szóhasználatban a gyermekek körében, játszás vagy hintázás közben párbeszédes formában is előadható → formulameséket nevezik így, ugyanez a forma előfordul azonban egyes népszerű, napjainkban gyermekjátékként használatos dramatizált mesénkben, mondánkban (ludas játék, tyúkozás, kecskejáték, angyal-ördög játék, hidas játék stb.), valamint fonóbeli és lakodalmi játékaink között is (→ katekizmusi ének AaTh 2010; vö. „Az ördög kilenc kérdése” AaTh 812A*). A felelgetős mese előadható szóban vagy dalban („Hol jártál, báránykám?” → szitakötögető). Országosan, Európa-szerte ismert forma, anyagának, eredetének, társadalmi-történeti környezetének feltárásával adós a folklórkutatás. A felelgetős mesék egy részének közvetlen forrása minden bizonnyal az iskola, és felhasználhatók a kezdetleges számolás, betűvetés, rímalkotás elsajátíttatására is. Egyes típusaik azonban a keresztény egyházi, iskolai gyakorlaton túlmutatnak (→ még: csalimese, → hangutánzó). – Irod. Taylor, A.: Formelmärchen (Hdwb. des deutschen Märchens II., Berlin–Leipzig, 1934–40); Viski Károly: Drámai hagyományok (A magyarság néprajza, III., Bp., 1941–43); Kovács Ágnes: A magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutatócsoportja Adattárában).