kiolvasó, kiszámoló

1. → játékkezdő, → mondóka, ritkábban → mondókamese, meghatározott funkcióval: valamely gyermekjáték központi, pozitív vagy (és) negatív szereplőjének a kiválasztására szolgál. A játék megkezdése előtt a gyerekek körbe állnak, egyikük a mondóka ritmusára mutogatással számol. A mellette bal kéz felől állón kezdi, az óramutató járásával egy irányban folytatja mindaddig, amíg a mondóka tart. A szereposztás történhet egyszeri kiolvasóval: akire az utolsó hangsúly esik, az kapja játékos feladatát; vagy kirekesztő módon a játszótársak sorozatos kiállása után addig ismétlődik a kiolvasó, míg csak ketten maradnak, s kettejük közt dől el a szerep. Akire az utolsó szó (szótag) esik, az lesz a hunyó, fogó, angyal-ördög stb. A kiolvasó mondóka állhat a sorszámnevek eltorzult formájából („E, ke, há, né ... hunyó”), ismeretlen jelentésű szavakból („Ekete, pekete, cikáta, pé ...”), de lehet számokkal kezdődő mondókamese is („Egy, kettő, három, négy, Te kis kutya, hová mégy? ...”). (→ hintázó: AaTh 2018*; BN 286D*) – Irod. Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (Bp., 1891); Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (UMNGy, VII. (Bp., 1953). – 2. Zeneileg az ütempáros szerkezetű, ill. soroló technikával építkező műfajok közé tartozik. Mozgáshoz kötött, határozott giusto ritmusa és részben szerkezete révén is a → gyermekdalokkal rokon, dallami sajátságai alapján pedig elsősorban → recitatív típusokhoz kapcsolódik. A dallam egyetlen, esetleg a beszéd igényei szerint mellékhangokkal körülírt hangon fut végig (tuba), arról a szakaszok végén rendszerint kimozdulva; vagy el sem éri a mérhető, rendezett hangmagasságot, hanem a beszédhangot csak a ritmikai hangsúlyok hanglejtéssel és fokozott intenzitással való kiemelése színezi. Ez a fajta kiolvasó a zene határjelenségei közé tartozik. Viszonylag kicsi azoknak a változatoknak a száma, melyek dallamosabbak, s főleg a gyermekdalok anyagában is ismert motívumokat szólaltatnak meg. Zenei tulajdonságaik alapján a kiolvasókkal lényegében azonosak a különféle mondókák, közel állnak hozzájuk a táncszók. Az anyag nemzetközi rokonsága, mely feltűnően sok konkrét egyezést is tartalmaz, igen kiterjedt. – Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951).