| kinézés | TARTALOM | kiolvasó, kiszámoló |
történeti személyiség, Mátyás király hű embere, temesi bán; személyes vitézségével döntötte el 1479-ben a kenyérmezei csata sorsát. Mondái Toldi Miklóshoz hasonlóan (→ Toldi-mondakör) roppant erejét emelik ki, a → nagy erejű hős jellemzésére használt nemzetközi motívumkincsből merítenek. Már életében dalok emlékeztetnek tetteire, így a szendrei névtelen verstöredéke, legrégibb históriás énekeink (→ história) egyike. Állítólag molnárlegényként akadt meg rajta a király szeme, malmát a bihari Csucsán, az abonyi Kiskinyizsben, a Veszprém megyei Nagyvázsonyban egyaránt ismerni vélik és mutogatják. A „Kinizsi ugratója” helynév állítólag palotai helytállásának emléke, ahol a törököt egymaga tartóztatta fel, amíg a háta mögött a hidat lerontották, azután a kőlábról lovával a várba ugratott. Dugonics András példabeszédei közt több talpraesett mondását említi; így amikor → Mátyás király veszélyes útra bocsátva azzal fogadkozik, hogy harmincezer töröknek veszi fejét, ha baja esnék, így válaszol: „Úgy ám, de egy sem illik úgy a nyakamra, mint az enyém!” (Hasonló monda szól IV. Henrik angol királyról és püspökéről.) Számos → helyi mondánk emlegeti; így állítólag a budai Mátyás-templom tornyára a keresztrózsát olyan hatalmas ütéssel erősítette föl, hogy az épület öt lábnyira a földbe süllyedt, s ma is lépcsők vezetnek a belsejébe. A személyéhez fűződő, országosan ismert mondaelemeket kerek kompozícióba foglalja egy deszkmajori mondánk. Itt az apja malma mellett heverő Kinizsitől Vastag Balázs lánya vizet kér, s ő tálcaként malomkövön nyújtja oda a vízzel telt mihókot. A lány szépségén elbámulva azonban kicsúszik kezéből a kő, mire a katonák csúfolni kezdik. Kinizsi ismét felkapja a követ s elhajítja, hogy az a csúfolódók feje fölött suhan el. Mátyás király ezek láttán fogadja seregébe. Útravalóul egy molnárcipót visz tarisznyájában, s amikor egy erdélyi vadászat alkalmával az úri inasokkal szóváltásba keveredik, ezzel veri földhöz egyiküket, míg kutyájukat a tövestől kirántott fával veri agyon. A további verekedést Vastag Balázs közbelépése akadályozza meg. Kinizsi végre Temesvárra kerül, s itt éri a töröktől szorongatott Vastag Balázs segélykérő üzenete. A várat körülzáró török seregen átverekszi magát, de csak félkézzel parolázik a kétségbeesett Vastaggal, a másikkal tovább aprítja az ellenséget, míg az egész csapatot szét nem veri. Török holttestektől rakott asztalon isznak áldomást, Kinizsi pedig „egy törököt fővött a fogával, úgy járta a toborzót.” Végül feleségül veszi Vastag Balázs lányát. A monda fenntartásában szemmelláthatóan a népszerű ponyvairodalom is szerepet kapott. – Irod. Kálmány Lajos: Hagyományok (I., Vác, 1914); Szendrey Zsigmond: Történeti népmondáink (Ethn., 1923–26).