hóstátiak

Kolozsvár K, ÉK és Ny felé eső külvárosainak mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozó magyar lakosai. Nevüket a külvárosok „hóstát” neve után kapták. A hóstátok kívül estek Kolozsvár középkori városfalain. A várárok közelében tartozéktelepüléseket vagy önálló falvakat alkottak (pl. Szentpéter). Lakosságuk kezdettől szőlő- és földműveléssel, marhatenyésztéssel és fuvarozással foglalkozott. A hóstátiak ősei a 16–17 sz.-ban gyakran dúló háborúk elől menekültek Kolozsvár védelmébe, másrészt vonzotta őket a város, ahol terményeiket eladhatták, és munkájukra is szükség volt. A hóstátiak Erdély különböző tájairól verődtek össze. Sokan költöztek a hóstátokba székelyek, kalotaszegi, szilágysági, Szamos menti és mezőségi magyarok, sőt a hagyomány szerint a 17. sz. elején → hajdúkat is telepítettek közéjük. A 18–19. sz. folyamán állandóan gyarapodtak ifjabb bevándorlókkal, és sajátos, a városi piachoz alkalmazkodó paraszti kultúrát alakítottak ki. Városrészenként szerveződött közösségi életük, és szokásaikat, népi öltözetüket a nagy városban is az 1950-es évekig (az idősebbek napjainkig) viszonylag elkülönülten megtartották. Hasonló eredetű Dés és Torda magyar paraszti lakossága. – Irod. Jakab Elek: Kolozsvár története (Bp., 1888); K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944); Kós Károly: Népélet és néphagyomány (Kolozsvár, 1972).

Hóstáti sírkő: kalandos jelvény a kolozsvári házsongárdi kalandos temető egy sírkövén (v. Kolozs m.)

Hóstáti sírkő a házsongárdi kalandos temetőben

Hóstáti zöldségeskofák a kolozsvári piacon (v. Kolozs m.)