hosszúfuvar (lat. longa vectura) | TARTALOM | Hosszúhetény vidéki szőttesek |
nyíratlan férfi → hajviselet. A hosszú hajat körben leengedve, az előhajat választék nélkül hátrafésülve, de leggyakrabban a női hajhoz hasonlóan választva, sodorva, fonva, feltűzve viselték. Néhol a homlok feletti tincset, az üstököt több ágú fonatban hátravetették (Mezőkövesd, Felföld), gyakrabban az elválasztott előhajat megsodorva vagy fonva a fül mellett vagy a homlok felett csimbókot, gombot csináltak, de csüngve hagyott sodrékba és fonatba, ill. kákóba, varkocsba fogva is viselték. A hasonlóan összefogott hátsó hajat, fűzővel, görbefésűvel is összefoghatták, vagy hátul zacskóba (Debrecen) kötözték. Leggyakrabban, különösen munka közben, egyszerűen a süveg vagy kalap alá gyűrték. A hosszú hajat a parasztság valószínűleg a kereszténység felvétele óta, más hajviseletekkel felváltva, ill. párhuzamosan a 19. sz. elejéig hordta. A hosszú haj fonatokba csavart viselési módjának előzményei a 1517. sz.-i nemesi viseletben is megtalálhatók. Divatját az 1848-as szabadságharcban részt vevő katonák és nemzetőrök elhagyták, a 19. sz. végéig csak a korábbi hagyományokhoz hű öregek és pásztorok viselték. Irod. Garay Ákos: Régi magyar férfihajviselet (Népr. Ért., 1911).