Hunyadi-énekek | TARTALOM | hunyócska |
a történeti Hunyad megyében (a mai Románia Hunyad megyéjében) lakó magyarság. A Hunyad megyei magyarok három nagy csoportra oszthatók: 1. A honfoglalástól és a középkortól folytonos lakosság. A honfoglaló magyarok a folyóvölgyeken hatoltak be Erdélybe. A 1011. sz.-ban benépesítették a széles, termékeny Hunyad megyei Maros völgyet, majd a Cserna és a Sztrigy folyók völgyének alsó szakaszát is. A Hunyad megyei magyarok falvai a 15. sz.-tól állandóan szenvedtek az Erdély ellen vonuló oszmántörök hadaktól. A magyar lakosság nagyon megfogyatkozott, többsége elpusztult. A Hunyad megyei magyarok jelentős része az utolsó századokban 1848 előtt köznemesi vagy kisnemesi jogállású volt. Soraikat a középkor végén számos magyar nemességet kapott és megmagyarosodott román kenézcsalád gyarapította. Némely faluban az utóbbi kétszáz esztendőben különösen a Maros, a Sztrigy és a Cserna folyókba ömlő patakok mentén a magyarságot csupán a földesúr és annak udvara jelentette. A századfordulón a Hunyad megyei magyarok már mindenütt románokkal vegyesen és az egykor kisnemesi Lozsád kivételével számbeli kisebbségben éltek, viszonylag nagy százalékban asszimilálódtak. A Hunyad megyei magyarok jelentősebb falui, melyek egymáshoz közel esve csoportot alkotnak: Alpestes, Rákosd, Hosdát, Bácsi, Haró, Nagyrápolt és Lozsád. Régi magyar polgári lakosság él kis számban a városokban is (Déva, Szászváros, Vajdahunyad). 2. A → dévai csángók, 18881910 körül települtek Déva, Vajdahunyad, Sztrigyszentgyörgy és Csernakeresztúr csángótelepeire. 3. A múlt század második felétől egész Erdélyből, elsősorban a Székelyföldről folyamatosan a Zsil völgyi (→ Bányaság) és a vajdahunyadi iparvidékre betelepült magyar ipari munkásság. Irod: A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyvei (18801913); Böjthe Ödön: Hunyadmegye sztrigymelléki részének és nemesi családainak története tekintettel a birtokviszonyokra (Bp., 1891); Kolumbán Samu: Lozsád és népe (Ethn., 1894); Benkő József: Hunyadmegyéről (Déva, 1904); Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában (V., Bp., 1913); Kós Károly: Népélet és néphagyomány (Bukarest, 1972).