Huszka József (Kiskunfélegyháza, 1854–Bp., 1934)

művészettörténész, etnográfus. Rajztanári képesítést szerzett Bp.-en. A magyar népművészet egyik tudományos fölfedezője és népszerűsítője volt. A magyar népi ornamentikát perzsa, indiai és más keleti művészetekkel rokonította, ill. azokból származtatta. Jóllehet erősen bírálták, elmélete és szemlélete – különösen a szecesszióban kibontakozó, magyar jelleget kereső iparművészetben és építészetben – igen nagy hatású volt és délibábos őstörténeti elképzelésekhez kapcsolódva az 1930-as, 1940-es évekig a történeti stílusokkal kapcsolatot kerepő kutatások kibontakozásáig élénken élt a közvéleményben. – F. m. Magyar díszítő styl (Bp., 1885); Népies ornamentikánk forrásai (Ethn., 1894); A székely ház (Bp., 1895); A magyarság háza (Ethn., 1899); A magyar turáni ornamentika története (Bp., 1930).

Huszka József egyik munkájának címlapja