Huszka József (Kiskunfélegyháza, 1854Bp., 1934) | TARTALOM | húzó |
a Zempléni-hegység területén a regéci és a füzéri uradalmak Regéc, Hollóháza, Nagyhuta, Prédahegy (ma Vágáshuta) öblösüveg-készítő műhelyeinek termékei. Az öblösüveget üvegpipával fújták, majd a további munkálatok során különféle eszközökkel üregesre alakították vagy formába fújták (pl. a szögletes üvegeket). A 17. és 18. sz.-i írápbeli adatok csak a táblaüveg készítésére engednek következtetni. Öblösüveg csak a 18. sz.-ból maradt ránk: pálinkás- és borosedények, melyek a magánháztartások és a korabeli kocsmák felszereléséhez egyaránt hozzá tartoztak. A 18. sz.-ból valók a hengeres, gömbölyű és a körte alakú, zöld színű boros- és pálinkáspalackok. A porciós üvegek és a fütyülős üvegek kizárólag a kocsmák edénykészletéhez tartoztak, míg a lapított oldalú pálinkásbutykos a paraszti háztartás felszerelése volt. Durva kivitelű, hengeres testű, vastag falú poharak is maradtak ránk e századból. A 18. sz.-tól váltak kedveltté a szögletes testű tokaji borospalackok, amelyeknek virágkora a 19. sz. második felére esik. Oldalukon pecséttel vannak ellátva; ezeken a magángazdaságok és a királyi szőlőgazdaságok tulajdonjegyei szerepelnek. A 19. sz.-ból sokféle technikával díszített üvegeket ismerünk, sokkal változatosabbakat, mint a 18. sz.-iak. A „habos” üveg díszítménye úgy jött létre, hogy a kissé felfúvott tárgyra vékony, nyúlós üveget csavartak csigavonalban vagy koncentrikus körökben és e vonalakat egymásba olvasztották. Készültek színes üvegek is: színtelen alapon piros, lila, vagy tejüveg alapon piros; piros alapon sárga fehér fonalakkal. A díszítményt gazdagították oly módon is, hogy a fonalakat nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen is elhelyezték az edény felületén. Ezt „rácsos” díszítménynek nevezték. Igen nemes darabok az egyszerű bordó, lila, barna, kék üvegek. Ritka példányok a színes, egymásba folyó tejfehér, piros, kék, bordó, márványszerűen összefuttatott díszítménnyel készítettek. A „buborékos” kancsók díszítménye úgy készült, hogy az üveget még képlékeny állapotában megszurkálták, s így zárt hólyagok keletkeztek az edényen. Különlegességei a hutáknak a rücskös díszű, formába fúvott kancsók. A fonáldíszítés ősi technikát őriz: az edény felületére plasztikusan fölrakott üvegszál eredetileg az edény leggyakrabban használt részeit óvta, majd később kizárólag esztétikai céllal került az edény felületére: egymásba olvadó félkörives formában, láncdíszítményben vagy koncentrikus körben. Változatosabbá vált a díszítmény, ha a színtelen felületre színes egy- vagy több színű fonalak kerültek. A huták készítményeinek formakincse nagyon gazdag mind az ivóedényeket, mind az étkezéshez használt edényeket tekintve: az előzőhöz tartoznak a boros, pálinkás, vizes ivóedények és tárolóedények palackok, kulacsok, kancsók, korsók, zsebbe való butykosok, pincetokba való szögletes palackok, 56 literes ballonok, tejesüvegek, befőttesüvegek, bögrék, poharak; az utóbbiakhoz a gömbölyded, öblös levesestálak és tányérok. Ezek laposak, korong alakúak mélyített fenékrésszel. Mindegyik tányér füllel ellátott, hogy falra akasztható legyen. Általában sima testűek, színtelenek, de vannak közöttük színesek is kék, zöld és olyanok, melyek színtelen testűek, de peremeiket színes fonállal, csíkkal vagy buborékkal díszítették. Ismeretesek még egyéb használati célokat szolgáló üvegedények is, mint pl. gyertyatartók, mécsek, lámpaüvegek, virágtartók. E változatos formában és díszítménnyel készült tárgyak vásárlója és használója elsősorban a zempléni parasztság, kisebb részben a környékbeli kispolgárság volt. Az üveg eladói a hutában dolgozó férfiak asszonyai voltak; az üvegedényt terményért vagy a Telkibányáról és Hollóházáról származó → keménycserép edényekért cserélték el. Irod. Takács Béla: A Zempléni-hegység üveghutái (Bp., 1966).