hű szolga, a (barát, fogadott testvér, akasztófától megváltott ember) | TARTALOM | hüvelyesek |
tréfás, realisztikus → mese. Cselekménye: az asszony és szeretője elhatározzák, hogy a férjet elteszik láb alól. A férj erről tudomást szerez, s mikor felesége természetfölötti lényhez (tudós, isten) fordul, hogy elpusztításához segítségét kérje, a fa (kereszt, oltár) mögül azt a tanácsot adja, főzzön minden nap fekete tyúkból paprikást, adjon hozzá vörös bort, attól a férje 7 (9) nap múlva megvakul, majd meghal. Az asszony meg is fogadja a jó tanácsot, s a férj tetteti magát, hogy napról napra kevesebbet lát és halálát érzi közeledni. Színlelt vakságában elpusztítja a szeretőt (és az asszonyt) (AaTh 1380). Mesénk az egész magyar nyelvterületről 5 változatban ismert, elterjedt egész Európában, Indiában és Indonéziában is. Benne foglaltatik a Pancsatantrában, s első ismert feljegyzése a 15. sz.-ból szintén Indiából való. Hozzánk feltehetően olasz közvetítéssel került, s nálunk kitűnően akklimatizálódott: beleilleszkedett a népi hiedelemvilágba, a változataink jól ábrázolják a magyar paraszti környezetet. Irod. Bolte, J.Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (III., Leipzig, 1918); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Dégh Linda: Pandúr Péter meséi (UMNGy, IV., Bp:, 1942); Béres András: Rozsály népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).