| fehér hímzések | TARTALOM | Fehér László, halálra ítélt húga |
az egykori Zaránd megye területe. Síksági része a honfoglalástól a 17. sz. elejéig sűrűn magyarlakta vidék volt. Gyula (1566), Borosjenő (1566 és 1658), Várad (1660) eleste után magyar lakossága majdnem teljes egészében elpusztult vagy elmenekült. Maradékai Borossebesen, Borosjenőn, Nagyhalmágyon és a közeli → Erdőháton élnek. Ma a 15. sz.-tól a Bihari-hegységből és az Érchegységből folytonosan az Alföldre húzódó románok lakják többségben a Fehér-Körös völgyét. – Irod. Kozma Pál: Zarándmegye földirati, statistikai és történeti leírása (Kolozsvár, 1848); Rácz Károly: A zarándi egyházmegye története (Arad, 1880); Jancsó Benedek–Somogyi Gyula: Arad vármegye és Arad szabad királyi város monográfiája (I–IV., Arad, 1893–1913).