jármos csűr

a → csűr archaikus változata. Alapjában véve egyszerű csarnok, amely a csűrnek csak a fedett, védett cséplőhely funkciójú részét foglalta magában. Fejlettebb változataiban tároló részként használt toldalékkal is bővíthették, és mellé építhették az istállóként használt pajtát is. A tetőzetet a csűrpiac két oldalán felállított, befelé hajló fapillérekre (járomágasok) fektetett, ácsolt kötéssel rögzített gerendák (járomgerendák) tartják. Egy-egy ilyen gerendával összekötött pillérpár alakja is emlékeztet a jármok formájára. E szerkezet ismert, a kora középkori faépítészet ma már kevéssé alkalmazott szerkesztési megoldása. Előnye volt, hogy kisebb fesztávolságú áthidalásokat igényelt, mintha függőlegesen egyenes pilléreket alkalmaztak volna, s a jármos csűr legfontosabb bejárati részein a gerendázat magasságát úgy megnövelte, hogy rakott szekérrel is beállhattak alá. A magyar néprajzi irodalomban Erdély területéről vált iemertté, ahol még az 1930–40-es években új példányok is épültek. Elterjedt az ÉK-i Alföldön (Felső-Tiszavidék) is. – Irod. Jankó János: Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe (Bp., 1893); Gönyey Sándor: Jármos csűr az Erdélyi Mezőségen (Tér és Forma, 1941); Gönyey Sándor: Kalotaszegi jármos csűrök (Ethn., 1957); Gilyén Nándor: Csűrök a szatmári Erdőháton (Népr. Közl., 1960).

Pajta és jármos csűr váza (Inaktelke, v. Kolozs m.)

Jármos csűr gerendázata (Inaktelke, v. Kolozs m.)

Jármos csűr (Inaktelke, v. Kolozs m.)