jobbágyvilág emléke

a szóhagyományban mély nyomokat hagyott az egész magyar nyelvterületen. Az emlékanyagnak egy része folklorizálódott, más része kötetlen emlékezések formájában él tovább. A „régi öregek” elbeszélése alapján máig is emlegetik a nehéz → robotot. Kora hajnalban bezörögtek az ablakon a hajdúk, munkára szólítva a jobbágyokat. Akik nem mentek, szigorú büntetésben részesültek: botbüntetés, bírság, némely helyeken megtorlásul levették a ház ajtaját. A dézsmakötelezettség emléke többnyire a dézsmaházhoz, vagy megmaradt romjaihoz kapcsolódik. A papkéve elnevezés némely feltevés szerint a papi tized emlékét őrzi. A földesurak kegyetlenkedéseiről szóló mondacsoport főbb típusai: az úr ekébe fogja jobbágyait. Amikor ennivalót kérnek, legelni küldi őket. A kegyetlen úr holta után sem nyughat, koporsóját kiveti a föld stb. Az emlékezések egy csoportja őrzi a falusi kisnemesek és jobbágyok közötti házassági tilalmát. Megmaradt az úriszék, a megalázó deres emléke. A jobbágy–földesúr ellentét és különbség nagyszámú közmondásban és szólásban maradt meg. Ezek többsége azonban nem közvetlenül a szembeállást fejezi ki, hanem vagy az „úr”-ról, esetleg a „gazdag”-ról nyilatkozik elítélőleg, vagy a „szegény ember”-nek igyekszik igazságot szolgáltatni. Számos változata maradt fenn a népköltészetben a „Nincs boldogtalanabb a parasztembernél...” kezdetű, 18. sz.-i panaszdalnak. Népdalok és szólások őrzik az egykori földesúri tisztségviselők, ispánok, hajdúk, illetőleg a falusi bíró, aki gyakran a földesúr embere volt, visszaéléseinek, szipolyozásának emlékét. Somogyban fák és dűlőnevek tanúskodnak arról, hogy a kegyetlen intézőket, a „jágereket” azon a helyen az elkeseredett jobbágyok megölték. A Nagykunságban és Sárréten az urak túlkapásait Ludas Matyi módjára megbosszulókról is mesélnek. A jobbágyvilág emlékeinek külön csoportját képezik a határperekről szóló mondák. A csizmájába földet tevő és arra esküvő ember története, akit nem fogad be a föld, Alföld-szerte elterjedt. A legismertebb változatok egyikét Arany János a Hamis tanú című balladájában dolgozta föl. A falu határában megölt emberért a büntetést átvállaló bíró mondája szintén többfelé ismert. Gyakran az életébe is került, de ilyen módon gyarapította a község területét. A jobbágyvilág emléke Ny-Európában halványabban, K-Európában a miénkhez hasonló intenzitásban mindenhol megtalálható. (→ még: mondahős, → szabadságharc). – Irod. Katona Imre: A jobbágyok és cselédek büntetésének emléke a tiszaigari epikus hagyományokban (Ethn., 1950); Szűcs Sándor: Ludas Matyi cimborái (Szolnok, 1953); Wossidlo–Schneidewind: Herr und Knecht (Berlin, 1956); Kiss József: A robotvilág és az 1848-as szabadságharc a somogyi nép emlékezetében (Népr. Közl., 1957); Gellériné Lázár Márta: A jobbágyvilág paraszti emlékképe (Bp., 1972).