szabadságharc (1848–49)

emlékének egy része folklorizálódott, mondákban (csataemlékek) és népdalokban (toborzók) hagyományozódott, nagyobb része műfajilag nehezen meghatározható, kötetlen elbeszélések formájában él a szóhagyományban. A legtöbb monda és emlékezés → Kossuth Lajos alakját övezi. → Petőfi Sándor személyéhez az Alföldön és Erdélyben fűződik sok monda. Görgey megítélése árnyalt. Részint árulónak tartják, részint jó hadvezérnek, ami az ellentétesen ítélő utókor vitáival és a hadtestében szolgáló honvédek pozitív véleményével magyarázható. Mély nyomokat hagyott az emlékezetben országszerte a világosi fegyverletétel és a tizenhárom aradi vértanú kivégzése. Sok változatban, az „Aradi vértanúk nótája” címen ismert Lévay Józsefnek Aradi nap c. folklorizálódott költeménye. Az emlékezések gyakori témái: úr és nemes ellentéte a szabadságharc előtt; a robotvilág és ennek megszűnése; helyi és környékbeli harcok a szabadságharc idején, a honvédek bujdosása Világos után. – A szabadságharc centenáriuma alkalmával széles körű gyűjtőmozgalom indult emlékeinek felkutatására. E célból 1947-ben a bp.-i tudományegy. néprajzi tanszékén 1848-as Néprajzi Bizottság alakult Ortutay Gyula vezetésével. A vizsgálat minden eddigi mo.-i gyűjtésnél nagyobb méretű volt. A hivatásos néprajzkutatókon kívül nagy számban kapcsolódtak be a munkába az önkéntes gyűjtők, a vidéki pedagógusok és a tanulóifjúság. 430 faluból érkeztek be adatok. A gyűjtés a népköltészeti alkotásokon túlmenően kiterjedt a kötetlenebb elbeszélésekre, emlékekre, adatközlésekre, mindarra, ami népünk történeti tudását, másfelől az eseményekről alkotott véleményét, ítéletét tükrözte. 1848–49 kultuszát jellemezte. Az összegyűjtött anyagot a bp.-i egy. Folklór Tanszékén őrzik; nagyobb része még feldolgozatlan. (→ még: Rózsa Sándor, → jobbágyvilág emléke) – Irod. Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban (Ethn., 1952); Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete (Bp., 1952); Sándor István: Világos és Arad a magyar nép hagyományaiban (MTA II. Oszt. Közl., 1953); Bereczki Imre: A jobbágyvilág és 1848–49 emléke a szeghalmi néphagyományban (Szeghalom. Történelmi, néprajzi és földrajzi tanulmányok. Szerk. Miklya Jenő és Szabó Ferenc, Szeghalom, 1979).