| Kossuth-kalap | TARTALOM | Kossuth-nóta |
Kossuth Lajos (1802–1894)
Emléke a néphagyományban máig elevenen él. Alakját számtalan népköltészeti alkotás: népdal, mesei motívum, monda, emlékezés örökíti meg. Az 1848-as centenáriumi gyűjtés azt bizonyította, hogy a szabadságharc hősei közül Kossuth Lajos nevét ismerik az országban a legtöbben: 1600 adatközlés, elbeszélés vonatkozik személyére, amelyek a folklorizáció különböző fokán állanak. A Kossuth-kultusznak különösen az Alföldön van nagy hagyománya. Az alakját övező leggazdagabb népköltészeti anyag Csongrád megyéből került elő. Kevesebb néphagyomány őrzi emlékét a Dunántúlon. Ez a kultusz már a szabadságharc alatt elkezdődött. Sokat erősödött az abszolutizmus idején. A kiegyezés korában pedig az ellenzéki pártok rendszeresen hivatkoztak Kossuth Lajos nevére, és tevékenyen ápolták népszerűségét. Halála, temetésének díszes külsőségei újabb lökést adtak kultuszának. A század végén szobrának fölállítása valóságos mozgalommá vált. Sok helységben ekkor nevezték el róla a főteret vagy a főutcát. Népszerűsége nyelvi, nyelvjárási kifejezési formákban is megnyilvánul. A „Kossuth apánk” elnevezés a szeretet, a bizalom megnyilvánulása. A Nagykunságban a politizálást „kossuthozásnak” nevezték. A Kossuth-kultusz megnyilvánulása volt a Kossuth-szakáll és Kossuth-kalap divatja is. A hősökhöz fűződő sztereotip elképzelések közül Kossuth Lajosról is elterjedt, hogy születését csodás előjelek jelezték. Többen úgy tudják, hogy előre megjósolták felemelkedését és tragikus bukását. Több Zemplén megyei faluban (eredeti szülőhelyén Monokon kívül Olaszliszkán és Tolcsván) megjelölik a házat, amelyben született. A folklorizáció törvényei szerint az egyes történelmi hősök köré füződő mondák más személyekre is átszállhatnak. Így a Kossuth Lajoshoz füződő mondák, mesei motívumok közül nem egy korábban Mátyás király vagy Rákóczi alakját övezte. A Mátyás-mondakörből öröklődött „királlyá” választásának története: „Kossuth király volt. Szegény szolgafiú volt. Egy Jánosi nevűvel szántottak. Éppen királyválasztás volt. A fiú egy száraz üsztöge fát bevágott a földbe: ’Akkor leszel király, mikor ez az üsztöge kihajt!’ Hát kihajtott. Ő lett a Kossuth király” (Borsod m.). A Rákóczi-mondakörből származó hagyomány: „Kossuth azt akarta, hogy a jobbágyokat felszabadítsa a robot alól. Nem sikerült ez neki, mert később megölték. A patkóját visszafelé fordította lován (→ fordított lábnyom) mikor menekült, mégis megölték, megfogták. Azt is hallottam, hogy Rodostóban halt meg” (Abaúj m.). Más szeretett hőshöz hasonlóan róla is elterjedt, hogy sebezhetetlen, nem fogja a golyó. A → halhatatlan hősök sorába tartozik, akit halála után még évtizedekkel is visszavártak. Míg a → Kossuth-nóták többsége Kossuth Lajos katonai dicsőségét tükrözi, addig az emlékezések elsősorban mint a szegények pártfogóját, a nemesi kiváltságok eltörlőjét, a jobbágyság felszabadítóját dicsőítik. Mondák örökítik meg → Petőfi Sándor és Kossuth Lajos barátságát, valamint találkozását és együttműködését → Rózsa Sándorral. A legtöbb emlékezés Kossuth Lajos toborzó körútjáról és Görgeyvel való ellentétéről szól. Kossuth Lajos emlékét a szlovák és kárpátukrán népköltészetben ugyancsak számtalan monda és népdal őrzi. (→ még: történeti monda) A szomszédos népek és nemzetiségek körében azonban többnyire ellenszenves figura, ami a szabadságharcban egymás ellen uszított nemzetiségek és a forradalom megoldatlan kérdéseit tükrözi. – Irod. Benedek Elek: Kossuth Lajos a népköltészetben (Budapesti Hírlap, 1882. 260. sz.); Tóth Kálmán: Kossuth a magyar népköltészetben (Vasárnapi Újság, 1894. 12. sz.); Sztripszky Hiador: Kossuth Lajos a rutén népköltészetben (Ethn., 1907); Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban (Ethn., 1952); Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete (Bp., 1952); Sándor István: Világos és Arad a magyar népköltészetben (MTA II. Oszt. Közl., 1953).
