Juhász András

betyár. Somogyban tevékenykedett, 1867-ben halt meg. A hagyomány víg kedélyű betyárnak tartja. Életéről kevés adatot ismerünk; azokat is főként korabeli → históriákból, ponyvaballadákból. Bujdosásra, rablásra az kényszerítette, hogy nem tudott elszámolni a tiszttartónak a rábízott juhokkal. A hagyomány szerint ezzel kapcsolatos egy másik ponyvaballada jellegű ének, amelyik az osztopáni bíró megöléséről szól.

Osztopáni veres biró

Az akasztófára való

Az állotta el utamat

Elvette a disznóimat,

Disznaimat mind elvette,

Kaposvárra jelentette.

Juhász Andrásról is éneklik azt az újabb eredetű dalt, hogy a gyilkosság után maga jelentkezett a bírónál, tettét magyarázni és kegyelmet kérni. A valóságban ez nem történt meg. Ezzel szemben számos más gyilkosság kapcsolódik nevéhez és bandájához. Juhász Andrással kapcsolatos somogyi → betyármondák sok közös vonást mutatnak az egyéb betyártörténetekkel. Elfogatásáról szóló monda szerint: Juhász Andrást az otthont adó szőlőspince-tulajdonos jelentette fel a vérdíj reményében. Más mondák szerint a falubeliekkel való verekedés áldozata lett. Ismét más mondák szerint egy szép menyecske segítette Juhász Andrást pandúrkézre. Mondában, dalban egyaránt megörökített mozzanat, hogy a pandúrokat saját maga megvendégelte, mielőtt börtönbe vitték. – Irod. Gönczi Ferenc: Somogyi betyárvilág (Kaposvár, 1944).