Kállay Ferenc (Debrecen, 1790–Buda, 1861)

jogász, történész, az MTA tagja. Tanulmányait szülővárosában és Bécsben végezte. 1814–1832 között Erdélyben élt, jogi pályán tevékenykedett. Ezután Pestre költözött, ahol közvetlenül bekapcsolódott a kibontakozó tudományos életbe. Néprajzi, nyelvészeti kutatásokkal is foglalkozott, támogatója volt az őstörténeti vizsgálatoknak. A pogány magyarok vallását úttörőként úgy vizsgálta, hogy nyelvrokonaink és a velük hasonló kultúrájú népek képzeteivel hasonlította össze a megfelelő jelenségeket. Elsőként írta le a magyar külterjes mezőgazdasági rendszert, és nomád hagyományként magyarázta a szálláskertes, → kétbeltelkű települési formát. – F. m. Magyar régiségek nyomozása (Tud. Gyűjt., 1823. VII.); Historiai értékezés a nemes székely nemzet eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időben (Nagyenyed, 1829); A pogány magyarok vallása (Pest, 1861). – Irod. Tálasi István: K. F. és az alföldi „nomád mezőgazdálkodás” (Ethn., 1946).

Kállay Ferenc