kallott vászon | TARTALOM | kalocsai bútor |
néprajzkutató. Tanulmányait Temesvárott végezte. Magyarpécskán káplán lett, itt kezdte népköltészeti gyűjtését. Összeférhetetlen, nehéz, ugyanakkor a parasztokhoz húzó természete miatt gyakran összeütközésbe került feletteseivel. Ezért állandóan újabb és újabb plébániákra helyezték Temes, Torontál, Arad és Csanád megye területén. Ilyen módon hosszabb-rövidebb ideig a Szeged környéki és a bánsági magyar katolikus lakosságú falvak többségében megfordult a mintegy négy évtizedes papi szolgálata során. Az állandó helyváltoztatás nagy, viszonylag homogén Szegedről kirajzott népességű terület alapos áttekintését és óriási népköltési gyűjtést tett lehetővé. Pótolhatatlan nagy értékű folklórt mentett meg a múlt századi Alföld egészében még tradicionális világából. Az addig túlnyomórészt tündérmesére, régies balladára és lírai dalra figyelő népköltési gyűjtést számos új műfaj tudatosításával gazdagította (történeti és katonaénekek, betyárballadák, hiedelemtörténetek, helyi mondák, vallásos mondák stb.). A Kriza János klasszikus gyűjtései nyomán Erdélyre tekintő kutatás érdeklődését más tájak, elsősorban az Alföld felé irányította. Folklorisztikai tanulmányai, melyek a népköltészet mitikus alakjaival foglalkoznak, úttörőek, a modern magyar folklórtudomány korszerű megalapozásához járultak hozzá. Kálmány életében nem sok elismerésben és csekély anyagi támogatásban részesült. Értékes gyűjteményeit jórészt saját költségén adta ki. Elhagyatva, rossz körülmények közt halt meg. Jelentős kéziratos hatyatékának egy része több mint harminc évvel halála után látott napvilágot. F. m. Koszorúk az Alföld vad virágaiból (III., Arad, 187778); Szeged népe (IIII., Arad, 188182, Szeged, 1891); Hagyományok (III. Vác, 1914; Szeged, 1914); K. L. népköltési hagyatéka (szerk. Ortutay Gyula, I. Történeti énekek és katonadalok; II. Alföldi népballadák, Bp., 1952, 1954). Irod. Ortutay Gyula: K. L. és a modern néprajzi gyűjtés (Halhatatlan népköltészet. Néprajzi vázlatok, Bp., 1966).