Kálmány Lajos (Szeged, 1852–Szeged, 1919)

TARTALOM

Kalocsai Sárköz

kalocsai bútor

összefoglaló neve a Kalocsán és a korábban a városhoz tartozó, majd községként önállósult szállásokon készült népi → asztalosbútornak. A fennmaradt példányok bizonysága szerint a 19. sz. elején, mint általában a Duna mentén, itt is a → komáromi bútor divatozott. Az ennek nyomán Kalocsán kialakult helyi stílus a komáromi 2. periódus festésmodorát, ill. a 3. periódus vésett díszítésmódját követi a sötétkék alapszínnel egyetemben. A század második felében már csak festett virágozás került a kalocsai bútorra, s egyes darabokon megjelent a barna alapszín. A század végén Kalocsán a kézi festést virágábrás levonóképekkel (matrica) helyettesítették, köztük gyakran egy-egy Szűz Máriát ábrázoló képecskével, különösen a → sublót elejét szegő pillérek fejezetén. A hagyományos kalocsai bútor készítését akkortól a szállási asztalosok vették át, a virágozást falfestő asszonyok, pingálók végezték. Ők elsősorban a falfestés és a → Kalocsa vidéki hímzés motívumait alkalmazták. Munkásságuk az 1910-es évek végéig mutatható ki. Különálló stílusa alakult a Szakmár körül csoportosuló felső szállásoknak és az alsó szállásoknak Homokmégy központtal. Az előbbi virágozás aprólékosabb, a kalocsai előképekhez jobban igazodó, az utóbbié lendületesebb, erőteljesebb és egyben önállóbb, itt az alapszín világoskékre, néha zöldre vált át. (→ poták) – Irod. Janó Ákos–Solymos Ede: Bács-Kiskun megye népművészete (Kecskemét, 1966); K. Csilléry Klára: A Bútor- és Világítóeszköz-Gyűjtemény gyarapodása (Népr. Ért., 1970); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).