kalocsai szállások

TARTALOM

Kalocsa vidéki viselet

Kalocsa vidéki hímzés

a legújabb stílusú vászonhímzések legismertebb és legnagyobb mennyiségben előállított csoportja. A kalocsai szállások lakossága varrta a múlt század végétől. Kezdeteire utalnak azok a kalocsai ütőfák, amelyekkel eredetileg a környék úri-polgári háztartásainak fehér ágyi és asztali ruháit előnyomták: ezeket azután a szállások asszonyai varrták ki bérmunkában → lyukhímzéssel, → huroköltéssel és angol madeirával. Felderítetlen mindmáig az a körülmény, hogy a bérmunkában szerzett nagy varrókészséget hogyan és miért kezdték használni saját célokra szolgáló hímzéseken is. Az viszont nyomon követhető, hogy e mintáknak szerény alkalmazása a saját holmin: női ingek ujjain, kézbevaló kendőkön, párnavégeken, sublóttakarókon, fekete, kék-vörös pamutfonallal, → laposöltéssel és → száröltéssel, valamint hurkolással már a múlt század végén megindult. Tehát már az induláskor átformálták a mintákat más öltéstechnikával és más színekkel. Nem sokáig vették igénybe az ütőfákkal való előnyomást. Rövidesen ügyes kezű asszonyok maguk rajzolgatják mintáikat. A rajzoláshoz bizonyos készséget az előzőleg virágzásnak indult falfestésből is elsajátítanak. Az új mintákhoz új színek és még egy új technika járul, az angol madeira, mely az I. világháborúig nem szerepelt a maguknak varrt darabokon. A kedvelt fuksziás, árvácskás, rózsás stb. minták még mindig párhuzamosan megtalálhatók a kalocsai előnyomdában, de már egyre inkább kialakul a „saját” mintakincs. Minthogy ezt a munkát már nem vászonra, hanem gyolcsra varrták, a nagy rózsák és más motívumok is csak tagoltan voltak varrhatók, nehogy a könnyű, lágy tartású gyári kelmét összehúzzák. Az ágyi ruhák mellett hímzéssel látták el a testi ruhákat is, s a Kalocsa vidéki hímzés valójában elsősorban a női ingeken, pruszlikokon, kötényeken, férfiingeken virágzott ki. A Kalocsa vidéki hímzés eltér a régi stílusú és parasztstílusú hímzésektől, viszont hasonlít a többi legújabb stílusú hímzéshez a hímzés alkalmazását, mintaszerkesztését, motívumkincsét és színezését illetően. Túlnyomóan öltözetdarabokat díszítenek vele, mégpedig fehér gyári gyolcsból készített és a divat gyors változásai szerint módosuló ruhadarabokat. A hímzett virágornamentika a korábbi, többnyire szabályos sávokban elhelyezett hímzésektől eltérően a ruhákon adódó szabálytalan felületek összefüggő mintákkal való beborítására törekszik. Az egyes növényi motívumok nem a régi mintakincsből erednek, formájukban, színezésükben természetábrázoló törekvések érvényesülnek. Szabadon bánnak a gyári hímzőfonal sokféle árnyalatával, nem mondanak le az árnyalatokról az alkalomhoz kötött színezésű darabokon sem, pl. a félgyászosnak számító kék és zöld árnyalatokkal kivarrt „szomorú pamukos” öltözeteken sem. (→ még: Kalocsa vidéki viselet, → poták) – Irod. Eckert Irma: A kalocsai hímzés eredete és fejlődése (Szegedi Füzetek, 1935–36); K. Csilléry Klára: A kalocsai hímzés (Élet és Tudomány, 1954. 26. sz.); Pécsiné Ács Sarolta: Kalocsa népművészete (Kalocsa, 1970).