Kalocsa vidéki hímzés

TARTALOM

kaloda

Kalocsa vidéki viselet

Szakmár, Homokmégy, Öregcsertő és Drágszél – az egykori kalocsai szállások – öltözetei tartoznak ide. Negyvenszállás viselete már kissé eltérő, városiasabb. Korai, régies öltözetdarabok alig találhatók e csoportban, annál több a friss, az új elem. Jellemzője roppant hajlékonysága és újat befogadó-formáló készsége. A sokféle felhasznált anyag és díszítésmód igen változatossá, gazdaggá teszi. Fénykorát a két világháború között élte, de volt még erő benne a II. világháború után is új anyagokból új formák alakítására, befogadására. – A férfiak lehajtott gallérú, kézelős gyolcsinget viseltek; vászongatyát csak nyáron, munkában. Ünnepen nyáridőben is az ellenzős, vitézkötéses fekete posztó csizmanadrágot hordták. Egyedül a Kalocsa vidéki viseletre jellemző a hosszú, csipkével és zsinórozással díszített, csukott, álló gallérú → untercikk. Kék vagy fekete brokátból, bársonyból készítették, de vannak rózsás példányai is. Ezt az ingre öltötték, föléje rövid, kivágott, könnyű, zsinórral gazdagon kihányt kis mellényt vettek. A férfiviselet sajátos arcát ez a mellényes untercikk adja meg. Télen fekete szövetkabát és prémgalléros rövid nagykabát a divat. Öregemberek sokáig hordtak kecskeméti és halasi subákat prémkucsmával. Prémkucsmát hordtak fiatalok is télen, különben keskeny karimájú, kerekre formált tetejű kalapot. A szűrt – ennek jobbára fekete, nem cifra változatait – viselték, de nem általánosan; a szegények pedig ködmönben jártak. – A lányok hajukat elválasztva, két ágba fonva koszorúba tűzték, elöl csipkésre igazították, és a fejtetőn csokorba kötött szalaggal fogták át. Az asszonyok szabott, hímzett gyolcs főkötőt tettek a kontyukra munkában, a ház körül, mezőn – ez volt a rendes viselet. Ünnepen vagy hűvös időben félkemény, papírral bélelt, színes gyöngyökkel mintásan hímzett fityulát vettek a főkötő fölé. Ezt egyetlen darab brokát vagy más selyem kelméből formálták, s körülszegték csipkével. Efölött viselték, ha az alkalom úgy kívánta, a különféle, áll alatt megkötött fejkendőket. A női viseletben a hosszú ingnek már csak emléke él, a mellévarrott rövid ingből is csak mutatóban maradt fenn pár darab. Bevarrott szűk rövid ujjú vagy télre hosszú ujjú ingeket varrtak vállfolttal, kétféle nyakkivágással és ingelővel. A könnyű nyári ingek szegletes kivágásúak, elejük sima. A téli s az ünneplő ingek elöl csukottak, alacsony álló nyakkal, gyakran fodorral. Az ingelej szegőzött, és férfiing módjára gombokkal csukódik. Hordtak külön nyakfodrot is, a krézlit, amikor a fejkendőkötés módja ezt lehetővé tette. Ennek az öltözetnek csak sokszoknyás változatait ismerjük. Egy-egy leány három garnitúra alsószoknyát kapott a kelengyébe: egy fehéret, egy rózsaszínt és egy világos kéket. Ezenkívül alsószoknya készült a megfakult, megkopott felsőszoknyából is, melyet a fiatalok pirossal, az idősebbek fekete anyaggal szegtek fel alul. Négy-öt alsót is felvettek egymásra, s ünnepen mindezekre nagy kerek farpárnát is tettek, hogy kerek legyen a felsőszoknya. A szoknyákat anyaguk szerint apróbb vagy szélesebb ráncba szedték, és széles gallérba foglalták. Az ünnepi szoknyák aljára körül fekete csipkesorokat varrtak, az egyszerűbbekre szegőszalagból 3–5 csíkot is. A szoknyák anyaga igen változatos: a kartontól a kék- és fekete festőn át a kasmírokig, szövetekig, bársonyokig, plüssökig és a plüssvirágú atlaszselymekig. Kötényüknek jellegzetes a formája: egyenes, két alsó sarka lekerekített és gyakran hímzett. A kötények anyaga egyező az öltözetével, de esetenként más színű. Felsőtestükre jó időben, munkában nem vettek az ingváll fölé semmit. De gyakoribb volt a pruszlik viselése. A Kalocsa vidéki viselet pruszlikja új formájú: testhez álló, elöl gombolódik. Hímzett fehér gyolcs példányait hordták a fiatalok nyáron, ünnep délutánján, táncban, de ismertek a horgolt, kötött vagy egyszerű szövetpruszlikok is, melyek felett már nem hordtak vállkendőt. A különböző néven ismert ujjasok a szoknyához tartoznak, mellyel azonos, ritkábban eltérő anyagból készültek: elöl csukódnak, hosszúak, a csípőig érnek, a derékon övvel. Az ujjasok a nyaknál különféleképpen magasan csukódnak, és gallérjuk van. Télen bélelt ujjasokat viseltek, melyek fölé berliner kendőket öltöttek; idősebbek nagy posztókendőket, melyeket nem átlósan, hanem hosszában kettéhajtottak. Ez a vidék előszeretettel hordta a színes, kötött gyapjú harisnyákat, melyeket még ki is hímeztek a papucshoz. Ugyanitt divatja volt a színes fűzős, szalagcsokrokkal felékesített fekete bársonyszárú cipőnek. Sok cipő száráról leolvasható volt viselőjének neve is. – A Kalocsa vidéki viseletek a kiskőrösi és néhány más közeli helység viseletével alkotnak egy nagyobb csoportot. Az egész csoportra jellemző, hogy a két világháború közt, de még inkább azután a bácskaiak drága, pompás anyagait dolgozták fel. A Kalocsa vidékiek egyenesen megvásárolták a bácskaiak korábban levetett bársony- és selyemöltözeteit, hogy azokból – némi átalakítással – elkészítsék a magukét. Ennek az öltözetnek a sajátosságát nem annyira a változatos formák adják, inkább a sokféle anyag és nem kevésbé az új stílusú → Kalocsa vidéki hímzés, amellyel bőven díszítik az egyes öltözetdarabokat is. – Irod. Pécsiné Ács Sarolta: Kalocsa népművészete (Kalocsa, 1970).