| komárnyik | TARTALOM | komáromi szép lány |
komáromi bútor, komáromi láda
A parasztság igényeinek megfelelő → asztalosbútorra specializálódott mo.-i készítőközpontok sorában a termelés mennyisége, az elterjedési terület és a díszítőstílus továbbhatása szempontjából egyaránt Komárom (Révkomárom) a legnagyobb jelentőségű. A kibontakozást elősegítette a város kedvező fekvése a nyersanyagot és készárut szállító víziutak találkozásánál. A 18. sz.-ban Komárom asztalosainak egy része templomi berendezéseket készítve járta az országot (pl. Tök, Mezőcsát, Szentes). A helybeli műhelyek viszont túlnyomórészt → láda előállítására szakosodtak (ládások), s termékeikkel nem csupán a szélesebb környéket látták el, hanem hajószámra szállítottak lefelé a Dunán a part menti vásárhelyekre, egészen Bulgária kapujáig, Vidinig. Belgrádból már 1728-ból említenek komáromi ládát. A komáromi bútor hatása rányomta bélyegét a 19. sz. folyamán kibontakozó Duna menti műhelyek stílusára (→ hartai bútor, → faddi bútor), s kisebb mértékben távolabb is érezhető, így a korai, 18. sz. végi → hódmezővásárhelyi bútoron. A komáromi bútor emlékei a 18. sz.-tól maradtak fenn, ezek alapján 4 fő stílusperiódus különböztethető meg: 1. Alapja vagy festetlen, vagy halványzöld, esetleg fekete. A láda előlapja egyetlen tagolatlan mezőt alkot, rajta nagyméretű virágok. Jellemző a → tulipán és a szőlőfürtszerű motívum (18. sz. első fele). – 2. A díszített lapon 1–2 léckeretezésű, szögletes mező különül el. Az alapszín sötétkék. A virágok kisebbek, a felületük fehér és sárga vonalkázással cifrázott. Jellemző díszítőelem a → gránátalma (18. sz. második fele–19. sz. eleje). – 3. Az 1 vagy 2 mező az → ékrovások modorában vésett keretezésű, ez gyakran 2 palmettalevélből összetett. A mezőben rendszerint vésett ornamens: rozetta vagy 1–2 tulipán látható. Az alapszín sötétkék. Általában nem hiányzik a több-kevesebb festett virág sem, korábban a 2. periódus modorában, később foltszerű megoldásban, ezek idővel nem vagy alig igazodtak a vésett díszítményhez (19. sz. eleje–19. sz. dereka). – 4. A mezőket vékony bevésett vonalakkal megrajzolt keret veszi körül, mely mind alárendeltebb szerepű. A sötétkék alap visszaszorul, helyét a barna, majd a századfordulón a világoskék és fehér veszi át. A virágozás egyre elaprózottabb, zsúfoltabb. Jellemző a pöttyökből összetett virág, ill. az ilyen virágokból álló tömött koszorú (19. sz. dereka–20. sz. eleje). – Irod. R. Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV–XIX. századból (Bp., 1968); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).
